Aranyossy Ildikó: Aki nem ismeri a múltat, az nem tudja megérteni a jelent

Aranyossy Ildikó volt könyvtáros a hétfő délelőtti előadáson Nagy Gyöngyivel, az Emlékpont történészével beszélgetett. A téma az 1956-os forradalom és szabadságharchoz vezető út, a forradalom napjai és a megtorlások voltak, ahogyan azt Aranyossy Ildikó megélte.

Elmondta, ő ekkor negyedik éves gimnazista volt a Bethlen Gábor Gimnáziumban. Először csak suttogva mertek beszélni a történtekről és azért izgultak, hogy legyen folytatás. Amikor az 1956-os események zajlottak, lelkesen tekintettek a jövőbe, tényleg szabadnak érezték magukat. „Úgy gondoltuk, most már mindig kimondhatjuk az igazságot, szabadok leszünk.” – tette hozzá.

Aranyossy Ildikó

Nem gyűlölködtek, csak azt akarták, hogy mindent kimondhassanak, és ne legyenek különbségek: azért mert valakinek boltja volt, a gyereke nem tanulhatott tovább, sokakat kuláknak bélyegeztek meg és persze ott volt a csengőfrász is. Aranyossy Ildikó pontosan ismerte ezeket, hiszen nagybátyját, aki egyetemi tanár volt, elbocsátották az állásából, nem publikálhatott, később elfogták és lecsukták a feleségével együtt. Kislányukat Aranyossy Ildikó szülei fogadták be. Mindezekről ők tudtak és ezen szerettek volna változtatni.

Elmesélte azt is, hogy az érettségije előtt milyen keserű élmény érte. Behívatták az igazgatói irodába, ahol megmutatták neki a jelentkezési lapját és közölték vele, hogy egy egyetemre és főiskolára sem mehet és még csak meg sem indokolták, hogy miért. „El lehet képzelni, milyen szívvel csináltam tovább, a dolgozatom a könnyektől néhol szétmosódott. Mégis, arra büszke voltam, hogy egyedül az én francia dolgozatom volt ötös.” – emlékezett vissza.

Később csak a félelem uralkodott, nem gondolták, hogy lesznek megtorlások. Az emberek legtöbbje a békés utat választotta, ezért is volt megdöbbentő, ahogyan a hatalom visszavágott.

„Nem mondtuk el a fiataloknak időben, hogy mi történt, de akkor olyan félelem uralkodott, hogy nem nagyon lehetett erről beszélni.” – fejtette ki Aranyossy Ildikó arra a kérdésünkre válaszolva, hogy miért tartja fontosnak, hogy beszéljen az akkori eseményekről.

Hozzátette, családon belül beszéltek róla, de akik nem szenvedtek valamilyen nagy hátrányt, azok sokszor nem tudták, hogy mivel is járt. Sajnos, ahogyan telik az idő, egyre kevesebben maradnak olyanok, akik a saját bőrükön tapasztalták meg az eseményeket.

Aranyossy Ildikó elmondta, azért szeretné továbbadni az emlékeit, mert „aki nem ismeri a múltat, az nem tudja megérteni a jelent se.” A mostani generációnak ez már csak történelem, de meg kell ismerniük.