Ezért ne posztoljon megtalált személyes iratot!
A közösségi oldalakon rendszeresen feltűnik egy-egy diákigazolvány, személyi igazolvány vagy lakcímkártya, amit valaki elhagyott, valaki meg megtalált, és most szeretné visszajuttatni a tulajdonosának. Gondolhatnánk, hogy a segítőkészségben semmi rossz nincs, ami igaz is, ugyanakkor mégis veszélyes, hiszen még ha ki is takarunk egy-egy adatot, a profi adathalászok könnyen eligazodnak a nehezített pályán.
Az Internet nem felejt egy olyan kezdeményezés, amely arra hivatott, hogy felhívja a figyelmet minden olyan digitális/virtuális életből fakadó veszélyre, amire talán a hétköznapokban nem is gondolunk.
A szervezet Facebook oldalán olvashatjuk ezt a tájékoztatást egy lakcímkártya kiposztolása mögött rejlő veszélyekről:
„Tök jó, hogy segíteni akarunk másoknak, de… ne publikáljunk elhagyott igazolványokról képet a neten!
Kezdve azzal, hogy ez a) személyes adatokat (személyiségi jogot!) sért, b) sérti a Facebook szabályzatát, c) vannak a Facebooknál hivatalosabb és biztonságosabb megoldások is, ha segíteni akarunk másoknak.
Mi látszott ezen a képen?
A lakcímkártya gazdájának a neve.
A lakcímkártya gazdájának személyi azonosítója.
Nem látszott rajta a lakcímkártya gazdájának születési ideje, de ezt is azonnal ki lehet találni.
A személyi azonosító első számjegye ugyanis azt mutatja meg, hogy férfi vagy nő az illető, utána azonban a következő 6 számjegy a születési dátumot takarja. (Nézd meg a sajátodat: ééhhnn), majd egy matematikai módszerekkel generált ellenőrző szám következik.
Meg látszik emellett az igazolványszám is.
Bár elsőre nem biztos, hogy nagy dolognak tűnik, hogy ennyi információ nyilvánosságra kerül valakiről, mert ugye az ügy jó, megpróbáljuk őt megtalálni.
De mi biztosan örülnénk, ha több ezer ember látná ezt az adatunkat?
Az adatvédelmi szabályok (2011.:CXII. tv. 5. §) szerint az adat gazdája dönthet arról, hogy a rá vonatkozó adatokat kik ismerhetik meg.
A Facebook Felhasználási feltételei (igen, ez az, amit mindenki olvasott, hiszen a regisztrációkor nyilatkoztunk róla!) szerint:
“5. Más személyek jogainak védelme
Tiszteletben tartjuk más személyek jogait, és ezt Öntől is elvárjuk. A Facebookon [a felhasználó] nem teheti közzé senkinek az azonosító dokumentumait vagy érzékeny pénzügyi információit.” (https://www.facebook.com/legal/terms/update)
A Polgári Törvénykönyv szerint [5:55. § (1)] “a találó köteles a talált dolgot a találástól számított nyolc napon belül a dolog elvesztőjének, tulajdonosának, a dolog átvételre jogosult más személynek vagy a találás helye szerint illetékes jegyzőnek átadni.”
Igen, tudjuk, hogy esetleg macera bevinni a polgármesteri hivatalba egy lakcímkártyát. Igen, azt is tudjuk, hogy aki megtalálta, jót akar. De ezzel sajnos megszegi a Facebook szabályait, megszegi a hatályos magyar jogszabályokat és még kellemetlenséget is okozhat annak, akinek az adatait nyilvánosságra hozta.
Konklúzió: nem az a cél, hogy arra beszéljünk rá bárkit is, hogy akkor hagyja ott a lakcímkártyát, ha talál egyet a földön. Nem! Segítsünk egymásnak, ez tök jó.
Csak legyünk egy kicsit körültekintőbbek. Adjuk le az okmányt az illetékes hatóságoknál, írjunk a lakcímkártyán szereplő címre vagy címekre egy levelet, hogy megtaláltuk, tőlünk át tudja venni; keressük meg a Facebookon az ilyen nevű embereket az adott településen, írjunk nekik, hogy lehet, hogy az ő okmányuk van nálunk… Van egész sok lehetőségünk, ha segíteni szeretnénk!
De ne osszuk meg más adatait. Még jó szándékból sem. Mert nem tudhatjuk, hogy mikor kerül az adat valaki elé, aki adatokra “vadászik” és azokat felhasználva él vissza különböző helyzetekben.”
(forrás: Az internet nem felejt Facebook bejegyzése)
Mit is jelent, hogy az internet nem felejt?
Egy elküldött félmeztelen kép a szerelmünknek, egy összemontírozott kép valakiről, egy személyes adatokat tartalmazó kép, amit pusztán jó szándékkal töltünk fel a netre, vagy küldünk el másnak, ami kiváló helyzetet teremthet arra, hogy bárki visszaélhessen vele.
Hiszen elég, ha azokra a történetekre gondolunk, ahol a megszakadt párkapcsolat miatt az ex – az elutasítástól szenvedett fájdalmában – bosszúból megosztja a volt szerelmének pucér képeit, vagy egyéb kompromittáló helyzetben készült fényképet. De az is derenghet, hogy valaki hamis szerződéseket köt, megrendeléseket adott le olyan személy nevében, akinek tudta a személyes adatait bosszú, vagy haszonszerzés céljából.
Jó tudni, hogy amit egyszer feltöltöttünk, másnak e-mailben elküldtünk, kiposztoltunk, azt még ha mi töröltük is a gépünkről, a profilunkról, az a “háttér tárolóban” örökre megmarad. Ezek akár végzetes, de mindenképpen kellemetlen következményekkel járhatnak.
Szóval, ahogyan a fenti felhívásban is elhangzik, ne tegyünk közzé a mások személyes adatait tartalmazó iratokat, igazolványokat, hanem más, offline úton juttassuk azt vissza számára.
