Lázár: az olyan emberek közelében, mint amilyen Kassai Miklós is volt, sokat lehetett tanulni

Egy orvos polgár emlékére címmel írt nekrológot Lázár János, Miniszterelnökséget vezető miniszter, Hódmezővásárhely országgyűlési képviselője a nemrégiben elhunyt Kassai Miklós emlékére.
(A szöveget változtatás nélkül közöljük)
Egy orvos polgár emlékére
Kettős a veszteség, ami Kassai Miklós halálával ért bennünket.
Magánemberként egy barátot, vásárhelyi polgárként pedig a közösségünk egyik meghatározó személyiségét veszítettük el – a város egy POLGÁRÁT a szó hivatalos és köznapi értelmében egyaránt.
Zitával mindketten az élettől kapott ajándéknak tekintettük, hogy már fiatalon befogadott és kitüntetett minket a barátságával egy olyan társaság, amelynek alapítói Vásárhely nagy nemzedékéből kerültek ki. Zömében orvosok, olyan, az olvasók által is ismert kiválóságok voltak ők, mint Kassai Miklós, Szántó Katalin, Kovács Endre, Csizmadia Sándorné vagy Fodor József. Ennek az informális, a városért és a közösségért rendszeresen tenni akaró körnek sokat köszönhetek, hiszen nemcsak támogattak munkámban, hanem jó példát és iskolát jelentettek számomra. Egy fiatalabb nemzedék képviseletében lehettünk közelükben mások között mi is, Zita és én.
Márpedig az olyan emberek közelében, mint amilyen Kassai Miklós is volt, sokat lehetett tanulni.
Sokat lehetett tanulni például arról, hogy mit jelent polgárnak, és orvosnak lenni a vidék Magyarországán, egy alföldi városban. Hogy miként lehet hűségesnek maradni a saját kultúránkhoz, a gyökereinkhez, de egyúttal nemzeti léptékben gondolkodni, sőt otthonossá válni Európában, az európai műveltségben is. Kassai Miklóstól sokat lehetett tanulni arról, hogyan lehet valaki nagyszerű a választott hivatásában, miközben alázatos marad a hétköznapokban. Aki egyszerre kiváló belgyógyász, szakmájának mestere és közben a beteg az első, az ember a legfontosabb.
Az ő életútja ugyanis annak bizonyítéka volt, hogy mindez lehetséges.
Nekünk, Kassai Miklós barátainak és tisztelőinek ezért most az a dolgunk – talán a felelősségünk – hogy az ő hamisítatlanul vásárhelyi életfölfogását igyekezzünk továbbadni a jövő nemzedékeinek, érvényesíteni a saját életünkben is.
Kassai Miklós tipikus alföldi ember volt.
Tiszta gondolkodású, szívós és szorgalmas. Olyan ember, aki egész életében épített, teremtett. Miklós alapított családot, sőt orvosdinasztiát, hiszen mindkét gyermeke, sőt unokái is követték őt a hivatásában, de épített kórházat és lokálpatriótaként építette a várost, építette a közösséget is.
Hiánya pótolhatatlan, de a szellemisége megőrizhető és megőrizendő.
Hálával, szeretettel és tisztelettel gondolunk Kassai Miklósra vásárhelyi polgárként és barátként egyaránt.
Lázár János és családja