Hogyan látta Tömörkény István a korabeli Vásárhelyt?

A Magyar Írószövetség novemberi választmányi ülésén hozott döntésével kezdeményezte, hogy február 18-án, Jókai Mór születésnapján rendezzék meg Kárpát-medence szerte a magyar széppróza napját, amely kezdeményezésnek az Emberi Erőforrások Minisztériuma a fő támogatója.

A jeles alkalomból kifolyólag, Hódmezővásárhelyen Diószegi Szabó Pál író, költő, a Szegedi Írók Társaságának elnöke tartott előadást Tömörkény István munkásságáról. Az eseménynek a Németh László Városi Könyvtár adott otthont.

Diószegi Szabó Pál elmondta, az esten Tömörkény István pályájának egy korai időszakát kívánja feleleveníteni, azt az időszakot, amikor Hódmezővásárhelyen járt. Habár ez a széleskörű publicisztikai munkáját tekintve egy kis szelet, mégis izgalmas komparatisztikai vizsgálatokra ad lehetőséget: egyesül benne az irodalom mint publicisztika, a tudósítói munka etikussága, a történelem, valamint a jogtörténet is.

Tömörkény István 1895. március 5-től 16-ig a Szegedi Napló tudósítójaként nyomon követte az akkor folyó Szántó Kovács János perét. „Az ő optikáján keresztül benne van a korabeli Vásárhely, a korabeli embereknek a képe, a korabeli parasztoknak az alakja, amit ő nem csak tudósítás formájában, hanem irodalmi tárcákban is többször az élete folyamán megírt és ismertetett.” Ez az “élmény” tehát a későbbi munkásságára is hatással volt.

A városban felfedezte azt a civil kurázsit, ami Szegeden már hamarabb kivirágzott, emellett a szociális helyzetet is tökéletesen átlátta. A szegénység sorsa mindig is foglalkoztatta, Szántó Kovács János perében sem azt látta, amit látni és láttatni akartak a korabeli újságírók.

Az érdeklődők a Magyar Írószövetség Csongrád megyei Írócsoportjának rendezvényén tehát bepillantást nyerhettek egy letűnt korba, egy régi Vásárhely életébe. Emellett megtudhatták azt is, hogy Tömörkény egy olyan témában szólalt meg tárgyilagosan, amelyben senki más nem tette. Szembe ment az akkori trendekkel és pont ez tette naggyá.