Lázár János: A polgári oldalon összefogásra van szükség
Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter a promenad.hu-nak adott interjút. Ebből szemezgettünk.
– Két héttel ezelőtt az igencsak zajos hódmezővásárhelyi polgármester-választáson némiképp váratlan, de annál komolyabb vereségbe szaladt bele a Fidesz: a Jobbik által kitalált, az összes ellenzéki párt által felkarolt Márki-Zay Péternek szavaztak bizalmat a választók. Miután ön is keményen beleállt ebbe a harcba, hogyan élte meg a pofont?
– Természetesen egy választási vereség megviseli az embert, de egy politikusnak nem szabad megfutamodnia. Az egyik kedvenc mondásom egy amerikai elnöktől származó idézet: aki elbukik, annak nincs vége, vége annak van, aki feladja. Pontosan ilyen ember vagyok.
Az elmúlt húsz évben akadtak csaták, amelyeket megnyertem, és olyanok is, amelyeket elveszítettem, utóbbiakból erőt merítek, és harcolok tovább a meggyőződésemért. A két hónapos, nagyon erős kampány során a támadások jelentős része ellenem irányult, február 25-én azonban a város jövője volt a tét, amiért hódmezővásárhelyiként is aggódom.
– Legalább 13 ezren viszont nem aggódnak, és úgy látják, hogy Hódmezővásárhely jó kezekben van Márki-Zay Péter megválasztásával. Nem ért velük egyet?
– Mi, fiatal demokraták nevünkhöz méltóan a demokráciában hiszünk, ezért elismertük a választás eredményét. A győztesnek gratuláltunk, és felajánlottuk együttműködésünket. Az elmúlt két hét eseményei alapján azonban úgy tűnik, nem efelé haladunk, de ez nem miattunk van. Minden hódmezővásárhelyi fideszes barátomtól és a képviselő-testület tagjaitól azt kértem, a város fejlődése és békéje érdekében működjön együtt az új vezetéssel, zárják le a háborút. Megvan az ideje a versengésnek, most azonban az együttműködésé jött el. Sajnos a városvezetés első lépései sok emberben kételyeket ébresztettek.
Egy polgármesternek joga, lehetősége és kötelessége, hogy demokratikus felhatalmazásával élve saját elképzelései szerint alakítsa ki a városházi stábját. Az azonban más kérdés, hogyan teszi ezt meg. A stílus maga az ember.
– Mit üzen azoknak a vásárhelyieknek, akik aggódnak a „szeretet hatalma” miatt?
– Az elmúlt két hét tanulsága, hogy a szavak elszállnak, a tettek viszont beszélnek. És a tettek másról beszélnek, mint amit a szavak mondanak. El tudom fogadni, hogy az új polgármester maga választja meg a jegyzőjét és aljegyzőjét, azt ugyanakkor már nehezen tudom megérteni, hogy a „szeretet hatalma” hogyan menthet fel egy betegen otthon fekvő, 41 éve a város szolgálatában álló hölgyet éppen a nőnapon… Ezek után erősen kérdéses, hogy a városvezetésnek az az arca a hiteles, amikor együttműködést és szeretetet hirdet, vagy az, amikor leszámol azokkal, akik kiállnak igazukért, és a véleménynyilvánítás szabadságával élve képviselik az álláspontjukat. Február 25-e óta mindenkit „kinyírtak”, aki fel merte emelni a szavát, és az ellentétes volt a polgármesterével. Úgy tűnik, ezzel kell számolni a továbbiakban is.
–A magyar sajtó napjához közeledve hogy látja, szabad-e a magyar sajtó, és hogyan végzi feladatát?
– Az országos ellenzéki sajtónak komoly szerepe és küldetése volt a hódmezővásárhelyi választáson. Nem tudom, honnan kapták a feladatot, és nem is szeretnék találgatásokba bocsátkozni, de az biztos, hogy feladatot teljesítettek. Az egyik a városvezetés megszerzése volt az ellenzék számára, a másik az április 8-i választás tulajdonképpeni első fordulójának megszervezése, a harmadik pedig – a személyemben – Orbán Viktor közvetlen munkatársának levadászása. Sok éve foglalkozom politikával, nem lepődöm meg rajta és nem szívom mellre. Látható, hogy az ellenzéki pártok és politikusok ma többet szerepelnek a sajtóban, mint a kormánypártiak, tehát nem értem, miért beszélnek kiegyensúlyozatlanságról. Cenzúra sem a kormányoldalon működik, elég, ha csak arra utalok, hogy magánemberként elmentem Bécsbe, elmondtam a véleményemet arról, amit az utcán tapasztaltam, a Facebook pedig lekapta a videót. Még ha később vissza is tették, mi ez, ha nem a szabad véleménynyilvánítás lábbal tiprása?
– Lehet szapulni a Facebookot, de az is tény, hogy a hódmezővásárhelyi Fidesz nem élt ezzel az eszközzel. Ön szerint csak és kizárólag „Zuckerberg a hibás”?
– Valóban nem használtuk a közösségi médiát a kampányban, ezen nincs mit szépíteni. A politikában az a legfontosabb, hogy minél több választópolgárral beszéljünk, a közösségi média pedig ebben egy új teret nyitott. Ezt a vásárhelyi és az országos szervezetnek is fel kell ismernie és át kell gondolnia. A Facebooknak nem az volt az eredeti célja, hogy politikai beszélgetések és politikai kampányok folyjanak rajta, mégis ez történik, így ezekben a terekben ott kell lenni, mert aki nincs jelen, az lemond arról, hogy megjelenítse és képviselje a véleményét. Az továbbra is kérdés, hogy a Facebook mennyire lesz transzparens, mennyire ad egyenlő esélyeket, mennyire segíti egyik vagy másik szereplőt a kampányban. A közösségi média komoly befolyásolási eszközzé vált, hiszen hatalmas mennyiségű információt juttat el rengeteg emberhez, ezért nagyon fontos kérdés, hogy senki ne tudjon visszaélni vele.
– Mit gondol ebben az összefüggésrendszerben a helyi sajtó befolyásáról és jövőjéről?
– A helyi sajtót kiemelt fontosságúnak tartom, hiszen ez teremt lehetőséget arra, hogy az emberek a szűkebb környezetük eseményeiről tájékoztatást kapjanak. A rádió hosszú távon is versenyképes, és a helyi hírportálok előtt is szép jövő áll, ha gyorsak és jól követik az eseményeket.
A helyi hírek, történések gyors és a mai kornak megfelelő feldolgozásban érdeklik az embereket, ezért a helyi sajtóorgánumoknak is tekintettel kell lenniük az átalakuló médiafogyasztási szokásokra: a rövidebb beszámolókat látványos vizuális tartalommal kell kiegészíteni. A televízió nehéz helyzetben van, de a legkomolyabb kihívásokkal vidéken a napi írott sajtó küzd, ez lehet a változó világ legnagyobb vesztese.
– Március 15-e nemcsak nemzeti ünnep és a magyar sajtó napja, de idén újra Békemenetet is tartanak, a szervező CÖF szerint többek között éppen a szeretet és az összefogás jegyében. A kritikusok szerint a Fidesz berezelt a vásárhelyi vereség után, ezért rántja össze a nemzeti színű zászló alá a tábort. Forradalmi időket élünk?
– A polgári oldalon összefogásra van szükség, hiszen óriási az április 8-i választás tétje. Ezért fontos, hogy a nemzeti ünnepen találkozzanak azok, akik hasonlóképpen gondolkodnak. Hódmezővásárhelyről és Makóról is sokan mennek majd fel Budapestre. Az áprilisi választás arról szól, hogyan tudjuk megvédeni a hazánkat Brüsszeltől, a bevándorlástól, és hogyan tudjuk megóvni azokat az eredményeket, amelyeket nyolc év alatt közösen elértünk. Ha Magyarország egyszer megnyitja a kapuit a bevándorlás előtt, ez az ország örökre és visszavonhatatlanul megváltozik.
A tét tehát a hazánk, a szuverenitásunk és az eredményeink megvédése, amihez egységre van szükség.
Március 15-én én Sepsiszentgyörgyre megyek, az ottani polgármester felkérésére tartok ünnepi beszédet a kormány képviseletében. Ez az első alkalom, hogy ilyen felkérést kaptam a határon túli magyaroktól, megtisztelőnek tartom és ennek megfelelően nagy izgalommal várom az ünnepséget.
Fotó: Gémes Sándor
a teljes interjú ITT olvasható el:
