Rója István: Aki miniszterelnöknek készül, ne legyen finnyás!

– Ön a négyes választói körzetben az MSZP színeiben indul az áprilisi országgyűlési választáson. A vásárhelyiek nem igazán ismerik még önt. Mit kell tudni Rója Istvánról?

– Első generációs makói vagyok, a szüleim fiatalon költöztek oda. Feleségem, Erika tanárként dolgozik. Két fiam van. 1980 óta tanítok, 22 éven át a makói József Attila Gimnázium igazgatója voltam. Ez a város és az iskola történetében is egyedülálló, hiszen ennyi ideig még nem volt egy ember ugyan annak az iskolának az igazgatója.

 – Miért vágott bele a politizálásba?

– A makói önkormányzat Lázár János támogatásával az utolsó ciklusomtól fosztott meg. Pályáztam még az utolsó öt évre, éppen annyi időm lett volna a nyugdíjig, de mondvacsinált dolgokkal kikezdtek. Az események után megtalált a baloldal és felkértek erre a szerepre. Mindig is érzékeny voltam az aljasságra, az igazságtalanságra. Nyílt és őszinte emberként nyíltan és őszintén elindultam ezen az úton.

 – Mit szól ahhoz, hogy a bal és jobboldalon összefogás van kialakulóban? Az a hír is felrebbent, hogy ön visszalépne a jobbikos Kiss Attila javára.

– Összefogásra országosan lenne szükség, ám Vona Gábor, a Jobbik elnöke ez elől elzárkózott. Úgy gondolom, Vona kerékkötője lehet egy összefogásnak. Márpedig, aki miniszterelnök akar lenni, az ne legyen ilyen finnyás! Legyen rugalmas és vegye észre az idők szavát. Mindenesetre itt helyben beszélünk egymással: kapcsolatban vagyok Kiss Attilával és Márki-Zay Péter polgármester úrral is. Egyelőre várunk. Ha kormányváltást akarunk, akkor hasznosabb lenne a választóknak, ha egy kihívója lenne Lázár Jánosnak.

– Ön makóiként mit tud ígérni a vásárhelyi választópolgároknak? Hogyan látja az itteni helyzetet, viszonyokat?

– Mi egy szociális demokráciát szeretnénk. Rendben van, hogy elkerülő utat építünk, ez is fontos. Ebben Lázár Jánossal nem is lehet vitatkozni: ő rengeteg mindent szervezett, hozott ide, tehát ebbe nem is akarok belekötni. Az egyéni élet szempontjából tartom nagyon rossznak ezt a kormányzást: az emberek zsigerébe nyúlnak bele és politikai alapon határoznak meg egzisztenciákat. Az én ideám az, hogy egy országgyűlési képviselőnek a törvényhozásban a választóit kell képviselnie és nem a kormányt, még kevésbé egy pártot. A hagyományos dolgokat – járda felújítása, vízelvezetés, az út minősége, közintézmények karbantartása, létesítése – bárki meg tudja csinálni, ha helyzetben van. A másik dolog, amit ki szeretnék hangsúlyozni: mi sem vagyunk migránsbarátok. Olyasmit állítanak rólunk, amit nem tudhatnak, hiszen mi sem állítottuk.

 – Mivel foglalkozik, amikor nem politizál? Van hobbija?

– Néhány nappal ezelőtt a tanítványaim egy riportot készítettek velem, ahol ugyanezt kérdezték meg. Nagyon meglepődtek, amikor elmondtam, hogy szeretek főzni. Ez az egyik hobbim. Emellett vadászok, úszok, evezek a Maroson, síelni is szeretek és a fényképezés is érdekel. Földrajzszakos tanár vagyok, és régebben amelyik országot tanítottam és jártam ott, a saját képeimet mutattam be a diákoknak. 16 ezerre saccolom a diaképek számát, míg a digitális fotók száma 50-60 ezer között lehet. Azt is felfoghatjuk hobbinak, hogy négy kontinens 42-43 országában jártam már.