A szocialista ideológia Vásárhelyre is rányomta bélyegét: egy könyv, ami a város múltjába kalauzol el

A Hódmezővásárhely Anno fotóprojekt munkálatai 2017 őszén kezdődtek el, amiből megszületett a hétfőn lezárult kiállítás, a huszonháromezer fényképet tartalmazó vasarhelyanno.hu weboldal, valamint a most bemutatott könyv. Miklós Péter, az Emlékpont intézményvezetője és a kötet szerkesztője kiemelte, nagyon sokan dolgoztak azért, hogy mindez létre jöhessen. Zeman Ferenc, az Emlékpont történésze és Bernátsky Ferenc, a Tornyai János Múzeum helytörténésze mind a kiállítás, mind a kiadvány összeállításával és a képekhez tartozó adatbázis elkészítésével komoly munkát végzett.

Miklós Péter

Forrásul szolgáltak a közgyűjtemények (mint a Reggeli Délvilág fotóarchívuma), a Tornyai János Múzeum. Emellett sok magánszemély is rendelkezésre bocsátotta a képeit, például Hegyi Endre, aki komoly fotógyűjteményt tudhat magáénak, de érdemes megemlíteni Felletár László és Felletár Béla, valamint a Meszlényi testvérek munkásságát is. Mondhatni apró mozaikokból épült fel a nagy egész.

Bernátsky Ferenc elmondta, az 1890-től keletkezett fotóanyagot durván a 2000-es évekig gyűjtötték össze. A könyv ötlete onnan jött, hogy bár a honlapon rengeteg anyag érhető el, mégis jó, ha kézzel fogható formában is megvannak ezek a képek. Természetesen ez közel sem fedi le a weboldal tartalmát, hiszen a kötetbe kétszáz fényképet válogattak be, ám a könyvnek megvan a maga esszenciája.

„A rendező elv az volt, hogy bemutassuk azt a folyamatot, ami után Hódmezővásárhely mezővárosi településszerkezete egy szocialista iparvárosra jellemző képpé alakult át.” – emelte ki Bernátsky Ferenc. Hozzátette, ez azzal járt, hogy a belváros emblematikus épületeit, utcáit, tereit lebontották, alig maradt meg valami az utókor számára. A projektnek hála, lehetőség van arra, hogy mindenki betekintsen a múltba, képzeletben végig járja a letűnt helyeket.

A kötet a Nyári Színkör lebontásával indul és városrészenként, kronologikusan mutatja be a változásokat. Megmutatja azt, amit a történelem vihara elsodort. Persze nemcsak a rombolás volt jellemző: voltak olyan üres városrészek, amiket a szocializmus idején építettek be. Ilyen például a Szabadság tér, a Hódtó és a Kertváros.

Zeman Ferenc, Bernátsky Ferenc

Zeman Ferenc kiemelte, történészként is igen érdekes folyamatot lehet megfigyelni: Hódmezővásárhelyen nem egy organikus fejlődés játszódott le, aminek a korábbi állapotokból következnie kellett volna, hanem egy fentről irányított beavatkozás történt. A szocialista ideológia az építészeten is rajta hagyta a keze nyomát, aminek sok patinás épület esett áldozatul: például a vagyonos kereskedők Andrássy úton lévő egykori palotái, vagy a polgári házak. Az Oldakosár és a Kaszap utca is tipikusan paraszt-polgári utca volt, ami szintén áldozatul esett a változás kényszerének.

„A város vezetői a hatvanas években határozták el végérvényesen, hogy itt drasztikus beavatkozásokra van szükség. Hozzá kell tenni, hogy azért, mert krónikus lakáshiány volt.” – jegyezte meg Zeman Ferenc. Nem is csoda, hiszen sok paraszttól elvették a földjeiket, akik kényszerből, a jobb élet reményében jöttek a városba. Egységes bérházak épültek, amelyek eleinte csak 2-3 emeletesek voltak. Hozzátette, Vásárhely 1950-től megyeszékhely lett, így még égetőbbé vált a minél több lakás létrehozása. Ennek a törekvésnek pedig a múlt egyedi épületei lettek az áldozatai.

A Vásárhely Anno. A változó város, 1945–1990 című könyvet a Tornyai János Múzeumban és az Alföldi Galériában lehet megvásárolni.