A játszótéri rongálások margójára – olvasói levél
Olvasónk, Éva – nyilván, nem mellékesen minapi játszóteres cikkeinket is olvasva – a Kertvárosból küldött képeket. A fotókhoz mellékelt sorok annyira elgondolkodtatóak, hogy változtatás nélkül közöljük.
Tisztelt Szerkesztőség!
Ha megengedik néhány gondolattal kommentálnám a képeket.
Az alábbi képek egy Kertvárosi játszótéren készültek. Kisgyermekeimmel gyakran megyünk le ide.
A kórház alatt van ez a régi játszótér focipályával: a Móricz Zsigmond és a Rudnay Gyula utca által körülhatárolt nagy, füves területen,hatalmas fák között.
Gyerekkoromban is sokat játszottunk itt, akkor még szép volt és ép. Az alábbi rongálások az elmúlt pár évben történtek.
Nekem is van egy eleven öcsém és egy húgom, de úgy emlékszem amikor még mi gyerekek voltunk nem vertük szét a játszóteret, azért mert fából van …
Mi változott az elmúlt 20-30 év alatt?
Kire dühösek ezek a gyerekek, kamaszok akik ilyet csinálnak? Jó lenne tudni …
Az is jó lenne, ha mi nem lennénk rájuk dühösek, mert ilyet csinálnak, mert akkor hol a vége?
Szerencsére van a játszótér közepén egy, a szocializmusban lebetonozott földgömbünk, amit nem tudtak szétverni. Néha felmásznak a tetejére és ott jól érzik magukat: a “világ tetején”.
És akkor én is örülök. Lehet, hogy már nem is haragszom rájuk, hanem inkább várom azt, hogy egyszer megújul itt minden. Nem tudom mikor és lehet, hogy majd csak évek múlva vagy lehet soha.
Várom és várom és közben arra gondolok, hogy de jó, hogy nem lehet mindent szétverni és mindig marad valami, aminek lehet örülni…és igenis nehéz, de engedjük el a haragot …
Ha hasonló gondolatai, képei vannak Önnek is, küldje el nekünk az [email protected] címre!
