A fogvatartottak gyermekeiért dolgozik az Angyalfa Alapítvány (videóval)

Óriási misszió, rengeteg kihívással, de a gyerekek önfeledt mosolya és segítése mindennél többet ér számukra. Az alapítvány elnökével, Magyari Mártonnal beszélgettünk a programról, amely az egész országra, köztük megyénkre is kiterjed.

Vásárhely24: Hogyan és milyen célkitűzésekkel alakult az Angyalfa Alapítvány?

Magyari Márton, kuratóriumi elnök:  2003-ban alakult az Angyalfa Alapítvány, a Nemzetközi Testvéri Börtöntársaság (Prison Fellowship International) magyar tagszervezetével a Magyar Testvéri Börtöntársasággal szorosan együttműködve. Nemzetközi szervezetünk, melyet 1979-ben alapítottak a világ 117 országában jelen van. Az alapító Nixon elnök egykori tanácsadója Chuck Colson volt, akit a Watergate botrány miatt elítéltek. Ő a rendszerváltást követően találkozott az Roszík Gábor evangélikus lelkésszel, akkori parlamenti képviselővel, aki támogatta, hogy létrejöjjön a Magyar Testvéri Börtöntársaság. A szervezet már 1992-től nagy hangsúlyt fektetett a fogvatartottak gyermekeinek támogatására, akkor még csak karácsonyi ajándékozással indult ez, aztán kiterjedt a nyári táboroztatásokra, és a lehetőség szerinti egész éves segítésre. Gyakorlati példán keresztül, gyakran a családok eljutása a beszélőre sem megoldott. Statisztikák bizonyítják, hogy az a család, amely a szabadságvesztés miatt nem esik szét, és amennyiben a szabaduló fogvatartott vissza tud illeszkedni, akkor 6-szor nagyobb az esélye, hogy az elítélt nem fog újra bűncselekményt elkövetni.

Magyari Márton

V24:A Magyar Testvéri Börtöntársaság konkrétan milyen feladatokat vállal még fel?

M.M.: A Magyar Testvéri Börtöntársaság mottója, hogy mindazokon segítsen, akiket érint egy – egy bűncselekmény elkövetése. Ebbe beletartozik a fogvatartott, az áldozat, a fogvatartott családja, az áldozat családja, bírói testület, kis közösségek, vagyis az egész társadalom. Célunk az volt a kezdetektől, hogy ezekre a problémákra komplex segítséget nyújtsunk. Fontos például az áldozat és az elkövető közötti megbékélés, egymás megértése, vagy az, hogy a fogvatartott lássa, milyen sérelmet okozott az áldozat életében.

Gyakorlatban több hazai börtönben futott, illetve fut ez, a börtön kápolnájában, vagy közösségi helyiségében facilitátorok segítségével, 6-12 alkalommal leülnek egymással szemben az elkövetők és az áldozatok vagy az áldozatok képviselői. Ezt a programunkat nevezzük Zákeus-programnak. Először csak megismerkednek, egy idő után bekövetkezik a bocsánatkérés, és igyekszünk oda eljutni, hogy jóvátétel jöhessen létre. Sok esetben ez annyit jelent, hogy az elkövető megígéri, többet nem követ el bűntettet. Vagy segíteni fogja az áldozat családját, amennyire csak tudja, pl mezőgazdasági munkával.

V24:A Magyar Testvéri Börtöntársaság Angyalfa programja a gyerekeket célozza meg. Pontosan hogyan segíti az elítéltek leszármazottait?

M.M.: Nagy kérdés egy-egy bűncselekmény kapcsán, hogy kit ér nagyobb sérelem. Az áldozatot, vagy az elkövető gyermekeit. Azt látjuk és tapasztaljuk ugyanis, hogy az elítéltek gyermekei olyan bélyeget hordanak a homlokukon, amelyet nagyon nehéz eltüntetni. Óvodában, iskolában mindenki tudja, hogy a szülő vagy szülők mit követett/követtek el. Ki vannak rekesztve a mindennapokból, amelyek nem csak abból fakadnak, hogy a kenyérkereső apát elveszítik. Elutasítják őket. Az általunk szervezett táborokban egyébként éppen ezért a „közös pontért” pillanatok alatt egy kortárssegítő csoportterápia jön létre.

V24: Azontúl, hogy a hasonló tapasztalatokat szerzett gyerekek segítik egymást, a program hogyan segít nekik lelkileg feldolgozni a történteket?

M.M.: A mi programunkban teológusok, több felekezet teológus hallgatói, lelkipásztorok, lelkészek, korábban még katolikus apácák is vesznek részt. Lelkében ökumenikus szervezet.

Rajtuk keresztül van a programnak egy olyan része, hogy személyes lelki elbeszélgetéseken keresztül igyekeznek a gyerekeknek oldani a helyzetet. De ezekből a gyerekekből előbb utóbb előtörnek a problémák, amikor sikerül a folyamatos segítés mellett az álarcot levenni róluk.

A már táboroztatott gyerekeknek szoktunk találkozókat tartani, illetve Facebook csoport is biztosítja a további kapcsolattartást.

V24: Mikor volt az első tábor, és milyen tapasztalatokat szűrtek le a hosszú évek alatt?

M.M.: Az első tábor 1996-ban Balatonszepezden volt. 8-14 éves korig hívjuk meg a gyerekeket, kivétel, ha van egy idősebb testvér, vagy egy kisebb testvér. ’96 óta volt kb 20 tábor. Több olyan év volt, mikor egy évben több tábort tudtunk megszervezni. 3-400 gyermek nyaralt már velünk. Statisztika támasztja alá, hogy aki a mi táborunkban vagy a mi csoportunkban részt vett, jelen állás szerint egy fő sem követte a szülője példáját, nem követett el bűncselekményt.

V24: Hogyan néz ki egy ilyen tábor?

M.M.: Ezek általában egy hétig tartanak, a legfőbb célunk, hogy felhőtlenül, az otthoni gondokat kikapcsolva jól érezzék magukat a gyermekek. Önfeledten focizzanak, túrázzanak, fagyizzanak minden nap, vagy meglássák a Balatont életükben először. Az első napok egyikén levelet írunk a börtönben lévő szülőnek, hogy tudja a fogvatartott szülő, jó helyen van a gyermeke.

V24: Hogyan, mi alapján „választják” ki a táborozó gyerekeket?

M.M.: Azokkal a szülőkkel, akik a Magyar testvéri Börtöntársaság bármely programjában részt vesznek –akár bibliaórán, vagy egyéni lelki gondozásban – kialakul egy személyesebb kapcsolat, illetve az ország börtönlelkészeitől is kérjük, tegyenek ajánlásokat e tekintetben.

V24: Mennyire nyitottak maguk a szülők a táboroztatásra?

M.M.: Nincs könnyű dolgunk, zárkózottak e téren a szülők, mind az elítélt, mind az „szabad” szülő. Arról például nagyon sok esetben hallani sem akarnak, hogy a táborban fotó készüljön a gyerekükről. Olyan pokoli sztereotípiák mentén kell dolgoznunk,amelyek sok esetben hamisak, de a szülők nem akarják súlyosbítani a felvállalással a helyzetüket.

V24: Csongrád megyében is van olyan elítélt, akinek a családját segíti az Angyalfa Alapítvány.

M.M: A rendszeres a kapcsolat a szegedi fegyházzal, illetve az intézet lelkipásztoraival, két család is csatlakozott ehhez a programhoz.

A táborokról készült galéria, forrás: Magyari Márton