Tippek a poloskák elleni harchoz

Nagyon vártam, hogy enyhüljön az a hosszan tartó kánikula, ami jellemezte a nyár végét, az ősz kezdetét. Ahogy hűvösebbre fordult az időjárás, egyre jobban éreztem magam. Egészen addig, míg meg nem jelentek ezek az undorító repkedő förmedvények. Azzal a nagy lifegő csápjukkal.

Nem tudom, hogy kit zavar a jelenlétük még rajtam kívül, de én mostanában nappal azon dolgozom, hogy éjjel még csak eszembe se jussanak ezek a hányingert keltő állatok. Már a telefont is alig merem a kezembe venni lámpaoltás után, mert attól félek, hogy meghallom azt a rettenetes, semmivel sem összetéveszthető berregő hangot, amivel közelednek a kezemben tartott fényforrás felé. Már a gondolatától is kiver a víz.

Emlékszem, hogy évekkel ezelőtt volt egy hasonló bogártámadás, de azok az arató bogár nevet viselték. Szerencsére egy hét alatt az az invázió befejeződött, de bizony előfordult, hogy alig tudtam elaludni, mert koppantak az ablak alatt a padlón, mi meg keltünk, hogy összeszedjük őket.

A napokban észrevettem egy poloskát a terasz ajtó nyílásában, a nappalinkban. Gondoltam lefújom valamivel, mert olyan helyen volt, hogy nem értem el. Nem tartunk itthon Chemotoxot vagy ilyesmit, így felkaptam az első dezodort, ami a kezem ügyében volt.  A fotel karfáján állva messziről lefújtam ezt a példányt, mire szépen lassan az illatfelhő hatására előcammogtak a társai is. Összesen 11 poloska bújt elő az ajtókeret vékonyka hasadékából. Engem elfogott az undor, és csak azon imádkoztam, hogy ne repüljenek felém. Éreztem magamon a pánik jeleit, és tanácstalanságomban csak sopánkodni tudtam. A mai kornak megfelelően ezt az egész jelenetet rögzítette a lányom, ami csak még jobban megzavart, hiszen mindenki szeret jól kinézni a videókon, így én is azonnal pózba vágtam magam, de közben meg küzdöttem a poloska sorozat által generált belső feszültséggel.

Szerintem a poloska ellen semmit nem lehet érdemben tenni. Gyakran használom a kislánykoromból megmaradt mágikus képességemet, és elképzelem, hogy a nyílászáróink közelébe sem jönnek – remélem ez hatékony, mert szerintem a közszájon forgó megoldások közül még ez az egyetlen, ami életképes ötlet… Igaz, a fenti sztori nem a módszerem hatékonyságát igazolja, de lehet, hogy csak idő kérdése…

Remélem, hogy iramos gyorsasággal vége lesz ennek a Hitchcock-féle rémálomnak, mert már tiszta paranoiás lettem: minden kis repülő rovart látva összerezzenek, és valahányszor hazaérek, forgok a tükör előtt, átnézve a ruházatomat, nehogy beszállítsam őket a lakásba.

A neten kering egy ellenszer, mégpedig az ecet-szódabikarbóna kombó, illetve van néhány alternatív ötlet, mely a népítélet szerint rendkívül hatékony tud lenni:

1, Hajlakkal lefújni az ablakok réseit

2, Fokhagymás vízzel körbefújni a nyílászárókat

3, Frissen tört fenyőágat olajjal kikeverni, és ezzel párologtatni a lakásban

Nem próbáltam még ki ezeket, de megteszem. Ha sikeres a projekt, beszámolok az eredményről.