Vásárhelyiek a hegyekben – élménybeszámoló fotókkal

Történetünk tavaszra nyúlik vissza amikor is kis csapatunk több tagja először járt hegyekben és a krókusz túrán szerzett élmények annyira nagyszerűek voltak, hogy már akkor elhatároztuk ősszel ismétlünk. Április végén a krókuszok által lilára festek hegyek és a meleg idő ellenére a hóban túrázás teljesen kikapcsolt mindannyiunkat. Túra javaslatomra pár nappal ezelőtt ismét elutaztunk az egyébként minden évszakban élményeket tartogató Bihar-hegységbe.

Tulajdonképpen semennyire sem kellett invitálnom barátaim, kolléganőim, sőt mi több ők szerették volna ha megszervezem a túrát. No nekem se kellett kétszer mondani hiszen a hegyek a szerelmem így már augusztusban lefixáltuk a túra napját. A hosszasnak tűnő visszaszámlálás egyszer csak a végére érkezett és azon vettük észre magunkat, hogy autóban ülünk és haloványan a horizonton megpillantottuk úti célunk, a hegyek vonulatait. Szerencsére az út nem túl hosszú, így délelőtt már a hegység lábánál, Vasaskőfalvánál széna-és kukoricaboglyákat vettünk szemügyre. Itthon ugyanis manapság már igen ritka látvány. Ezután a következő célpontunk a Köves-Körös volt, amely víztükrét a sárguló fák festették be. A száraz időnek köszönhetően kevés a víz a folyóban, így az aránylag kis sebességgel folyó vizet annyira tisztának láttuk, hogy meder alját is megpillanthattuk.

Némi fotózást követően a Boga telepet vettük célba ahol felkerestük a Schmidl vízesést, majd a Boga patak mentén patak túrába vágtunk bele. Több alkalommal keresztezte utunk a patakot. Ahhoz, hogy száraz lábbal keljünk át rajta mi magunk készítettünk kidőlt fákból hidat. Az egyik legnagyobb élmény itt ért bennünket. Közvetlen a patak mellett egy barlang-szerű nyílást találtunk a hegy oldalán. Az októberi napsütésben a szemgyönyörködtető helyen mintegy fél órát időztünk ahonnan a bátrabbak még egy kicsit tovább merészkedtek a patak mentén addig ahonnan a Boga-kő kilátóra adódott remek rálátás. Egy kis nézelődés után gyors visszaindultunk a csapat hátramaradt tagjaihoz és együtt folytattuk utunkat a vízesésnél hagyott autónkhoz.

Némi energia-utánpótlást követően elindultunk a szerpentinen Pádisra. Az a bő 10 km-es táv autóból is meseszép, a hegyi utat ezernyi színben tündöklő fák övezik, néhány helyről pedig panoráma nyílik a Boga-völgyre, ahol természetesen megálltunk nézelődni. A Bál-rétnél a százas nagyságrendű birkaállomány kolompoló hangja “kényszerített” megállni bennünket. Már bőven a délután közepe volt amikor Pádisra “kapaszkodtunk fel” autónkkal. Itt – mintegy 1300-1400 m-es magasságban – már zömmel fenyők az uralkodóak, de néhány helyen itt is látni barnás-vöröses fákat.

A szikrázó napsütésben és a kristálytiszta levegőben akár órákat is el lehetne tölteni, ám mi az idő rövidsége miatt visszaautóztunk a Varasó-havas irányába ahol a legszebb késő délutáni fényekben pihentünk meg, illetve készítettünk hangulatfotókat a tájról és magunkról. Mivel napnyugta előtt kevéssel igen gyorsan kezd csökkenni a hőmérséklet autóba ültünk és lassan a hegyi út szép látványával nehezen betelve elindultunk lefelé. A szerpentin út felénél egy kisebb őszi kikerics mező volt utolsó megállónk.

A túra szervezésért köszönet az Erdélyi túráknak!

Jómagam egy hét múlva ismét túrabakancsot húzok és minden reményem szerint pazar tájképekkel térek haza, amelyről ismét beszámolok.