Csillag születik – hú, de jó film volt!

Fenntartással fogadtam a nővérem ötletét, hogy menjünk el a moziba, és nézzük meg a Bradley Cooper – Lady Gaga filmet, de rendben, legyen egy mozi élményünk. A szék kényelmes, nasi van, jó lesz.

A filmről érdemes tudni, hogy ez egy remake, az 1937-ben készült Csillag születik filmnek ez a negyedik feldolgozása. A történet szerint a halláskárosodott Maine egy baromi tehetséges zenész, azonban a múltban megélt hiányainak hatására felnőtt korában sem tudott megküzdeni a démonjaival. Lady Gaga is egy tehetséges énekest formál meg, aki, ahogy az a hollywoodi filmekben lenni szokott, felkelti egy mentor érdeklődését, így bekerül a csillogásba.

Számomra a sztori lassan indult, és Bradley Cooper látványa sem dobott rajta. Nem a megszokott sármja repítette a nézőt a romantika felhőjébe, viszont sokkal inkább az, amit jó pillanataiban a szerelméért tett. Nem szeretnék spoilerezni, így elég, ha annyit mondok, hogy a nők nagy része biztosan mindenét odaadná a támogatásért, szeretetért, hitért, ahogyan Jackson Maine fordult a szerelme, Ally felé.

Azonban senkit nem lehet megmenteni a saját döntéseitől, harcaitól, így a film nem egy romantikus vígjáték, de jó szívvel tudom ajánlani, mert olyan helyzeteket mutat be, ahol tökéletesen kirajzolódik az élet értelme, és az életben meghozott, talán értelmetlen döntések fájó következménye. Megmutatja, hogy milyenek is vagyunk, mi emberek, és megmutatja azt is, hogy mi történik, ha valaki nem tud elszakadni az alkohol zsibbasztó erejétől, és nem tudja helyretenni magában azt a káoszt, ami miatt szüksége van a fájdalomcsillapításra.

Lady Gaga jól játszotta a szerepét, és énekesi tehetségéről kár is vitát nyitni. A filmet Bradley Cooper rendezte, és valószínű, hogy tényleg jól ért a nők nyelvén, mert az utolsó percekben a nézőtéren feszült csend lett, majd előkerültek a zsebkendők…