Olvasónk a polgármesterről: a békétlenség magányossága

Olvasónk az alábbi levél közlését kérte:

Tisztelt Vásárhely24

Sokáig gondolkodtam, de aztán úgy döntöttem leírom gondolataimat. Elöljáróban magamról pár szóban: Vásárhelyi vagyok, tősgyökeres, egy kicsit ismertem és nagyon tiszteltem Almási Istvánt, a temetésére is kimentem, ma a síremlékéhez nem, de olvastam az arról készült cikkeket a helyi sajtóban. Valahol még kisfilmet is láttam.

Itt láttam, kint volt mostani polgármesterünk is. Én ugyan nem szavaztam Márki-Zay Péterre, de azt sem gondoltam volna, hogy idáig jut a város, ahol most tart. Néztem, hogy ott áll egyedül, távol mindenkitől, szinte magányosan. Úgy éreztem, a békétlenség magányossága ez. Azé a békétlenségé amit ebbe a városba, ebbe a közösségbe hozott 2018-ban.

Nosztalgiával gondolok az egy évvel ezelőtti időkre, amikor még élt Almási polgármester úr, akivel szerintem mindenki jóban volt, ő mindenkivel megtalálta a hangot, akkor valóban béke volt a városban. Nem ismerem Márki-Zay Pétert, de a nyilatkozatait igen, láttam videóit, tv-s szerepléseit is. Ahogy ott állt a temetőben Almási István sírja mellett úgy éreztem, óriási a kontraszt, hatalmas a különbség.

Ami a halála óta történt szinte fel sem fogható, fel nem sorolható. Családok, barátok mentek egymásnak, vesztek össze vesznek össze naponta. Rengetegszer hallottunk a polgármestertől vádakat, gyanúsítgatásokat, visszaélésekről, lopásokról, de arról egyszer sem, ezekre van is bizonyíték, született ítélet, vagy indult nyomozás. A feltételezések azonban megmérgezték a mindennapokat. Én azt nem értem, hogyan lehet így élni, ezzel tölteni a mindennapokat, de azt sem értem, a többiek miért hiszik el mindezt? Olyan jó gyűlölködni? Olyan jól mennek most a dolgok Vásárhelyen? Így teljenek a mindennapok eztán is?

Én nem így érzem.

Fejes Sándor

Hódmezővásárhely 2018. 11.01.