A láncnak nem szabad elszakadnia – Nagy Gyöngyi megnyitójával kezdődött a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségéről tartott konferencia

A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége (MANSZ) megalakulásának centenáriumán november 29-én – a két héttel korábbi hódmezővásárhelyi esemény után – újabb emlékülésre került sor, ezúttal Budapesten, a Józsefvárosi Galériában. A láncnak nem szabad elszakadnia címmel rendezett emlékkonferenciát Nagy Gyöngyi, az Emlékpont történésze nyitotta meg, aki köszöntőjében hangsúlyozta, hogy Tormay Cécile missziója az volt, hogy felébressze az első világháború utáni magyarságban a reményt a továbbélésre, a küzdelemre, arra, hogy bármennyi veszteséget is szenvedtünk el a háborúban, a magyarságnak mégiscsak talpon kell maradnia, és ehhez hívta segítségül az asszonyokat, nagyon jól ráérezve arra, hogy a háborúban, a politikában és a gondolkodásban kimerült férfiak után őket is meg kell szólítani, és az ő energiáikat is segítségül kell hívni Magyarország újjáépítésében.

A konferencia nyitásaként Pánti Anna Erkel-díjas operaénekesnő előadásában a Himnusz után elhangzott az Adj Uram Isten kezdetű dal.

A konferencia fővédnöke, Raffay Ernő történész előadásában arra mutatott rá, hogy a MANSZ megalakulásának egyik közvetlen kiváltó oka éppen Tisza István egykori miniszterelnök meggyilkolása volt. Tevékenységük jelentőségét akképpen fogalmazta meg, hogy a háború sújtotta Magyarország újjáépítésében kaptak szerepet, amely feladatnak teljes mértékben eleget is tettek, olyan emberek támogatását élvezve, mint Bethlen István, Klebelsberg Kuno vagy Teleki Pál.

Nagy Gyöngyi történész előadásában a MANSZ megalakulásának közvetlen, a korszakban keletkezett forrásait mutatta be, amelyekből kitűnik, hogy sok-sok asszony és férfi együttes közreműködése és hazaszeretete kellett ahhoz, hogy a később huszonöt esztendőn keresztül nemzetmentő tevékenységet végző szövetség 1918 novemberében létrejöhessen. Hivatalos megalakulásukra 1919. január 11-én, Budapesten egy Duna-parti házban került sor. Amikor már világossá vált, hogy a Szövetség vezetője, Tormay Cécile a kommunisták egyik elsőszámú ellensége, a később irodalmi Nobel-díjra jelölt írónő a Szövetség további vezetését Kállay Erzsébetre bízta. Ekkor hangzott el tőle a következő mondat is: „És ha aztán rákerülne a sor és ő sem lehetne többé itt, álljon a helyére más és mindig más. A láncnak nem szabad elszakadnia.”

Árvai Tünde történész a MANSZ pécsi fiókját mutatta be, amely 1921. szeptember 4-én Zichy Lujza vezetésével alakult meg. A pécsi MANSZ-fiók megalapítását a városba érkezett amerikai segélyszállítmány szétosztása tette sürgőssé. A Debrecenből érkezett történész kiemelte, hogy a városban sok család volt gyermek nélkül, vagy csak egy gyermeket neveltek, így a Szövetségben vállalt munkájuk során az asszonyok megélhették a gondoskodás – a „társadalmi anyaság” – feladatát. A 1940-es években már több mint 900 főt számláló pécsi fiók az asszonyok foglalkozása alapján szakosztályokat is alakított, így volt tanügyi, postás és vasutas szakosztálya. A tanügyi szakosztályt Gyuris Gizella iskolaigazgató vezette, amelyen belül 1940. május 4-én a tanítóképzőt végzett pécsi leányok létrehozták a Tormay Cécile Kört.

Domonkos László író előadásában a két világháború közötti sajtótermékek és könyvek kommunisták általi megsemmisítéséről beszélt, amelyek között Tormay Cécile Bujdosó könyve, valamint regényei, novelláskötetei az első helyen voltak.

Jobbágy Éva, a Tormay Cécile Kör alapítója előadásában a MANSZ és vezetőinek, valamint tagjainak rehabilitálásról szólva elmondta, mindez akkor válik lehetségessé, ha a MANSZ-ba belépő asszonyok hétköznapi életét, a cselekedeteik mögött álló okokat, és céljaikat megismerjük. A MANSZ-ról szólva Jobbágy Éva elmondta, hogy az egykor egymillió tagot számláló szervezet felekezeti különbség nélkül és a társadalmi osztályokon felülemelkedve egyesítette a magyar nőket. Kiemelte az ebben a témakörben végzett kutatómunka fontosságát.

A konferenciát követően az előadók Zorányi Gábor, a Nemzeti Értékvédő Egyesület elnöke, T. Palágyi Márta irodalomtörténész, pedagógus és Révész Ferenc MANSZ-kutatóval kiegészülve kerekasztal-beszélgetést tartottak, amelyen Tormay Cécile és a MANSZ budapesti emlékezetéről, valamint az írónő könyveinek és szellemiségének az oktatásban betöltött szerepéről beszélgettek. A beszélgetésben kitértek arra is, hogy a MANSZ megalakulásának századik évfordulója jó alkalmat teremt arra, hogy az 1930-as években már közel egymillió tagot számláló szövetség történetét a szélesebb nagyközönséggel is megismertessék, hiszen jelszavaik, a család szentsége, a haza szeretete és a keresztény hit megtartása olyan időtálló értékek, amelyekre ma is követendő mintaként tekinthetünk.

(Forrás: Arany-Tóth Attila)