Minden, amit a túlóratörvényről tudni kell – tények és tévhitek

December 12-én az Országgyűlés megszavazta a Munka Törvénykönyvének módosítását, ami azonnal éles vitákat váltott ki. A kedd délelőtti Közös nevező című műsor vendége Ember Alex munkaügyi szakjogász, egyetemi docens volt, akivel a politikai viták kereszttüzébe került módosítást vették górcső alá, politikamentesen.

A szakjogász elmondta, a törvény alapvetően azokra vonatkozik, akik munkaviszony keretében dolgoznak, ami nagyon sok szegmensre terjed ki. A munkáltatók mérete a munkaidőkeret szempontjából érdekes, hiszen általában a nagyobb cégeknél van szakszervezet és kollektív szerződés. Ember Alex hangsúlyozta, a három éves munkaidőkeretet, elszámolási időszakot csak kollektív szerződésben lehet megvalósítani, így ez inkább a nagyobb munkáltatókat érinti.

Mint mondta, az elmúlt évtizedekben átalakult a munkaerőpiac helyzete, ami miatt szükség volt bizonyos változtatásokra, korrekciókra. Emlékeztetett, hogy a Munka Törvénykönyvének legutóbbi változtatása 2012 júliusában lépett hatályba. „Fel kell vegyük a lépést, a versenyt a jelenlegi változásokkal, a munkaerőpiaci helyzettel. Ez mindig indokol egyfajta korrekciót, módosítást.” – emelte ki.

Példának hozta fel, hogy sokszor találkozott olyan helyzettel, hogy a munkavállalók szerettek volna túlórázni, de nem volt rá lehetőség. Az igény tehát megvolt, de a jogi út hiányzott hozzá.

A szakjogász elmondta, a munkaidőkeret kérdése már egy más téma, a munkáltatók érdekeit is nézni és figyelni kell. Hozzátette ugyanakkor, hogy a hároméves munkaidőkeret kikötéséhez nagyon sok dolognak kell együtt állnia.

Sokan már azon aggodalmunknak is hangot adtak, hogy a munkáltatók valóban több száz óra túlórára kényszeríthetik-e a munkavállalókat. A szakjogász elmondta, a több száz óra relatív, hiszen az idáig meglévő 300 órát emelte a jogszabályváltozás önként vállalható 400 órára.

Kiemelte, a korábbi Munka Törvénykönyve hatálya szerint a munkáltató 250 óra túlórát rendelhetett el – bizonyos szabályokat figyelembe véve –, amit kollektív szerződésben 300 órára lehetett megemelni. Az új szabályozás kimondja, hogy ahol nincs kollektív szerződésben rögzítve a 300 óra – 250 az alap –, ott meg lehet 400 órára emelni, amennyiben a munkavállaló írásban is hozzájárul. Ahol eleve 300 van, ott 400-ra szintén a munkavállaló beleegyezésével, szabad akaratából lehet megemelni.

Ember Alex problematikusnak tartja, hogy a túlóratörvény megítélésekor sokan minden munkáltatót úgy állítanak be, mintha vissza akarna élni ezzel a joggal, vagyis hogy a munkavállaló elveszíti az állását, amennyiben nem írja alá a szerződést. Mint mondta, nem az a jellemző, hogy minden munkáltató szabálytalanul fog eljárni. Előfordulhatnak majd olyan szituációk, tette hozzá, hogy a munkavállaló kiszolgáltatott helyzetben érzi magát, ám a jogi értelmezés kérdésében a bíróságnak is nagy szerepe lesz. „Nem indulhatunk ki abból, hogy minden munkáltató jogszabályt sért, joggal való visszaélést valósít meg.” – hangsúlyozta.

A beszélgetésből kiderült, hogy ezek a dokumentumok nemcsak a munkaviszony megkezdésekor, hanem menet közben is létrejöhetnek. Fontos kiemelni, hogy év közben ezt nem lehet felmondani és arányosítani kell (mikor rendelték el, részmunkaidőben dolgozik-e a munkavállaló).

Felmerült a kérdés, hogy valóban hat napossá válhat-e a munkahét. A szakjogász rávilágított arra, hogy ez a felvetés honnan ered. Mint mondta, normál esetben, egy héten 40 órát kell a főszabály szerint dolgozni. Az elrendelhető túlóra esetében sokan 50 héttel számolnak, ami négyszázzal elosztva, 8 órára jön ki hetente. Ebből sokan azt a következtetést vonják le, hogy ha a 40 óra rendes munkaidőn felül lehet még 8 órát dolgozni, akkor 6 X 8, vagyis 48 lesz. A jogszabály továbbra is öt napos munkahéttel számol, a matematikai eltérés a hetek számának elosztásából adódik.

Ember Alex felhívta a figyelmet arra, hogy érdemes megnézni, hogy mi volt korábban. Az előbb említett logika mentén a 300 órát 50-nel elosztva 6 órát kapunk. A korábbi szabályozás így szintén majdnem 6 napos munkahetet ad ki. Heti két órával nőtt a plusz lehetséges munkaidő.

A túlóráért járó pénzösszeget – amennyiben nincs munkaidőkeret – a hónap végén a bérrel kell megadni. A félreértéseket az okozza, hogy ha munkaidőkeret van az adott munkáltatónál – ami speciális esetben három év is lehet – előfordulhat, hogy a munkavállaló később kapja meg.

Ember Alex emlékeztetett arra is, hogy a túlórák között is vannak különbségek: beosztástól eltérően dolgozik valaki, akkor ki kell fizetni a hónap végén, a másik eset, amikor egy többlet munkavégzés esetében nem lehet megmondani, hogy van-e túlóra (például három hónapos munkaidő során első nap, ha ledolgozik valaki 10 órát, a végén tudják az átlagkeret alapján megmondani, hogy van-e túlóra. Lehet, hogy volt olyan nap, amikor 8 óra helyett csak hatot dolgozott, így ilyenkor nincs túlóra).

Három éves munkaidőkeretet csak kollektív szerződés rendelkezésében lehet megállapítani, tehát ahol ez nincs, ott elve kizárt ennek elrendelése. – húzta alá a szakjogász, aki hozzátette, a hároméves munkaidőkeret első feltétele a kollektív szerződés, amiben ennek szerepelnie kell, valamint egy objektív feltételeknek is fenn kell állnia, ami ezt a határozatot indokolja.

A törvénymódosítás gyakorlatba való átültetéséhez nagyjából fél év, egy év kell. A kollektív szerződésnél más a helyzet, ott a szakszervezetnek és a munkáltatónak is meg kell, hogy legyen a szándéka a módosításra.

(Borítókép: illusztráció)