Felejthetetlen napokat töltöttek Erdélyben a Németh Lászlósok

Az izgalmas túrázások mellett úticél volt: Kolozsvár, Csíkszereda, Csíksomlyó, Székelyudvarhely, Farkaslaka, Korond, Parajd, Szováta és Segesvár. Azzal az elhatározással tért haza a csoport, hogy Székelyföldre újra vissza kell térniük.

A 12.A osztály nevében az élményeket összefoglalta: Czékmán Nikolett és Szalai Noémi

Szeptember 3-7. között 5 napot töltöttünk a festői Csehétfalván. Sokkal többet adott nekünk ez az út, mint gondoltuk. Íme egy rövid összefoglaló a felejthetetlen napokról.

1. nap

“A reggeli indulás ugyan fáradt tekinteteket vonzott a busz köré, de annál nagyobb volt az izgatottság, mivel ez volt osztályunk utolsó közös osztálykirándulása, ami egy plusz érzelmi töltetet adott az egyébként is várva várt utazásunknak Erdélybe. Felültünk hát a buszra és kezdetét is vette élményekkel teli utunk. A sarkadi pihenő váratlan fordulatot hozott magával. A buszunk ékszíját ki kellett cserélni, ám ez sem oldotta meg a műszaki problémákat. A busz az új szíjat is szétszakította, ezért egy másik busz jött értünk Sarkadra, hogy onnan vigyen minket tovább. A 4 órás várakozás sem telt unalmasan. Egy tó körül üldögélt az osztályunk, beszélgettünk, sétáltunk, nevettünk, remekül éreztük magunkat, hiszen együtt voltunk. Az utunk folyatódott. Először Kolozsváron álltunk meg, ahol idegenvezető segítségével csodálhattuk meg a történelmi belvárost. Megnéztük a régi várfal maradványait és az idegenvezetőnk mesélt nekünk a Farkas utca érdekességeiről. Mátyás király szobránál készült rólunk néhány osztálykép, miután megcsodáltuk a főtér magával ragadó szépségét. Ezt követően meglátogattuk Mátyás király szülőházát. Az idegenvezetőnk előadása a külső szemlélőknek is érdekes lehetett, mivel egy 5-6 év körüli kisfiú is csatlakozott csoportunkhoz és érdeklődve hallgatta velünk együtt az izgalmas történeteket az Igazságos Mátyásról. Az 1 órás városnézés után visszaszálltunk a buszra, ahol már mindenki csak azt várta, hogy érjünk Csehétfalvára. Éjfél körül érkeztünk meg. Az esperes úr és felesége így is ugyanolyan örömmel fogadott minket, mintha a tervezett idő szerint érkeztünk volna, ez mindenkinek sokat jelentett egy ilyen hosszú út után. A vacsora után, egy ideig még beszélgettünk, de mindenki nagyon fáradt volt, így hát elmentünk aludni.”

2. nap

Reggel a falun keresztülvonuló tehenek kolompolására ébredtünk és végre világosban is megcsodálhattuk szállásunkat és Csehétfalvát. A késői érkezésünkre való tekintettel elég volt 9 órakor lemennünk reggelizni. Bőséges reggelit kaptunk az esperes úrtól és a kedves feleségétől: finom házi sajtokat, felvágottakat, zöldségeket, joghurtot, müzlit és teát. Reggeli után jött értünk az aznapi túravezetőnk Sanyi bácsi, aki azonnal belopta magát mindenki szívébe. Élőben ismerhettük meg az igazi székely humort. A maga megfontolt, nyugodt stílusában mutatta meg nekünk a friss medvelábnyomokat, intette nyugalomra a csoportot egy tehéncsordát őrző, magas létszámú kutyafalka hangos közeledésekor.
A túránk célállomása a Firtos-hegy volt, pontosabban az ott lévő kilátó. A túra nagyon jó hangulatban telt, habár el voltunk fáradva, sokat nevettünk. A kilátóba felérve gyönyörű látkép tárult a szemünk elé. Sanyi bácsi mondta, hogy aki még bírja a túrát, felmehet oda, ahol a régi vár állott.(Ezt a többség úgy hallotta, ahol a vár áll, és ez sok nevetésre adott okot, amikor felértünk.) Ez még egy olyan 2 km hosszú, „kicsi” séta volt, amit az osztály nagyobb része bevállalt, a visszafele útra kellően el voltunk fáradva. Rendkívül kalandos volt a visszatérésünk is. Patakmederben kúsztunk, és olyan utakon jártunk, ahol előttünk még senki más (kivéve medve, tehén, amit a hátrahagyott „leletekből” láttunk). Azóta is emlegetjük Sándor egyik válaszát arra kérdésre, hogy mikor érünk vissza. „ Ha feleútját elmenjük, mindjárt gondolni fogom”
Este 7 óra tájban értünk vissza a szállásra. Ezt az egész falu hallotta, mert hangos tapsolás és éljenzés tört ki. Megköszöntük vezetőnk türelmét és fájó szívvel elbúcsúztunk tőle. Jól esett a finom vacsora mindenkinek, végre megpihenhettünk. A vacsora után néptáncosaink vezetésével táncoltunk és nevettünk az aznap történteken.

3. nap

A bőséges reggeli után buszra szálltunk az idegenvezetőnkkel, Emesével. Míg elértünk az első megállónkhoz, addig egy Székelyföldet bemutató cd-t hallgattunk meg, amely zenével, versekkel, leírásokkal tárta elénk ezt a csodás vidéket, mely egyre jobban belopta magát a szívünkbe. A Székelyudvarhelyről szóló szám annyira tetszett mindenkinek, hogy többször visszakértük, a refrénjét együtt énekeltük. Megérkeztünk Csíksomlyóra, ahol megtekintettük a kegytemplomot. Nagyon magával ragadta az osztályt az, hogy szinte érezni lehetett bent az emberek hatalmas hitét, a hely különlegességét. A búcsú helyszínére is felsétáltunk, mondván, hogy az csak egy “kis” túra, de nem bántuk meg. Gyönyörű kilátás tárult elénk. Megilletődve álltunk azon a helyen, ahol korábban Ferenc pápa tartotta a misét, hallgattuk Emese beszámolóját a búcsújárás feledhetetlen hangulatáról, ahol vallásra való tekintet nélkül a magyarság összefogását, összetartozását lehet érezni. Lefelé választhattunk két út közül, természetesen mi a rövidebbet, de meredekebbet választottuk, ami elég nehézkes volt, de a mi osztályunk még ezt is könnyedén vette. (Előző nap már alapos kiképzést kaptunk.) Következő megállónk Homoródfürdő, a híres forrás volt, ahol igencsak különleges, furcsa ízű és szagú víz folyt. A kóstolást sok nevetés követte. Székelyudvarhelyen megtekintettük a Tamási Áron Gimnáziumot, a kollégiumukat, Emesének köszönhetően betekinthettünk a városházára, amitől igazán különlegeseknek érezhettük magunkat, majd egy óra szabad időt kaptunk arra, hogy mindenki megihassa a napi adag kávéját. Székelyudvarhely belvárosa gyönyörű, és mivel 95%-ban magyarok lakják, igazán otthon éreztük magunkat. Hazafelé megálltunk Szejkefürdőn, Orbán Balázs sírjánál, hiszen ő volt a legnagyobb székely, 14 székelykapun átsétálva értük el a sírt. Idegenvezetőnk, Emese,kitörő lelkesedéssel vitte végig velünk az egész napot, mindig mosolygott és jókat nevetett rajtunk. Ez mindenkinek nagyon szimpatikus volt. Hazafelé nagyon fáradt volt az osztály az előző napi túra miatt, ezért mindenki várta a vacsorát. Evés után megint összegyűlt az osztály egy része és néptáncoltunk. Igazán hangulatos volt a teraszon a hajfonás, táncolás, beszélgetés és nevetés. Az estét ilyen hangulattal zártuk.

4. nap
A bőséges és finom reggeli után Emese kapitány irányításával elindultunk Farkaslakára, Tamási Áron szülőházához. A megható és információkban gazdag idegenvezetés után derült ki, hogy a szülőház gondnoka (aki bemutatta nekünk a szülőházat és Tamási Áron életútját) valójában családtag. Korond volt a következő megállóhely, ahol nem győztük csodálni a gyönyörű kézműves termékeket. Vásárlás, nézelődés, kürtőskalács kóstolása, lehet ennél jobb program? Következő megállónk a híres parajdi sóbánya. Még klausztrofóbiás társunk is bevállalta az utat, ő lett így a nap hőse. Az ámulat kifejezés jellemezheti legjobban az érzelmeinket a bányával kapcsolatban. Szováta tavai vártak még csoportunkra ezen a napon: egy egész napot is tudtunk volna sétálgatni a tavak körül. Szokás szerint 7 után értünk vissza Csehétfalvára.

5. nap
Már az előző este is mindenki kicsit szomorúan ment el aludni, mert tudtuk, hogy haza kell mennünk. Ennyi időnk volt itt. Szerettünk ott lenni, nagyon jó hangulat volt, és ott motoszkált bennünk a gondolat, hogy ez volt az utolsó osztálykirándulásunk. Az esperes úr és felesége is sokat mondogatták, hogy látogassunk majd még vissza, akár önkéntes munkásként. Sokunknak felcsillant a szeme, hiszen bármikor visszajönnénk segíteni ide szívesen. Felültünk a buszunkra és hosszas integetés után elindultunk. Segesváron, a mindenki által ismert Segesváron álltunk meg. Pont akkor szólaltak meg a harangok, amikor hatalmas panoráma előtt álltunk az óvárosi részen. A belvárosban is sétáltunk, utána pedig megvettük a hazafelé útra kellő dolgokat. Már mindenki nagyon fáradt volt, ezért nagyrészt aludtunk vagy beszélgettünk az úton. 6 óra magasságában megérkeztünk városunkba, ahol mindenkit várt valaki. Rengeteg élménnyel gazdagodtunk, amiért nagyon hálás az egész osztály.
Azzal zárjuk, amit vendéglátóinknak is mondtunk az utolsó este:
„Sok gyönyörű helyet láttunk, de lélekben sokkal többet kaptunk ettől az úttól. Egy kicsit mindannyian székelyekké váltunk.”