20 éves a vásárhelyi Végletek! – közönségük egy nem mindennapi ajándékot kap tőlük

20 éve együtt zenélnek ők öten, nagy-nagy örömére a rockzene-kedvelő vásárhelyieknek. Mérföldkövek, sikerek, életre szóló barátságok… Az elmúlt két évtized élményeiről, a jól ismert dalok megalkotásáról és természetesen a szombati, különleges koncertjükről kérdeztük Török László basszusgitárost.

Vásárhely24: Még soha nem látott módon mutatkoztok be szeptember 21-én. A jól ismert dallamok akusztikus formában csendülnek fel. Miért döntöttetek emellett?

Török László, a Végletek zenekar basszusgitárosa: Régi álmunk volt egy ilyen koncert, hiszen itt egy egészen más megközelítésből vagyunk láthatóak és hallhatóak. Illetve, ez még csak az ünneplés első fele, ugyanis a “klasszikus” Végletek hangulat az idei HódStockon szintén ünnepi alkalmat teremt majd.

V24: Mitől különleges(ebb), egyedi(bb) ez? 

 T.L.: A 20 év alatt ez az első alkalom, hogy Hódmezővásárhelyen egy teljesen újragondolt, kimondottan akusztikus hangszerelésű repertoárral álljunk a helyi közönség elé.

V24: Akusztik minden mennyiségben és stílusban – ez áll az eseményetek beharangozójában. Mit is jelent ez?

 T.L.:  A mai napig sokan úgy vélekednek a rockzenéről, hogy “túl hangos” műfaj, emiatt nem tudnak azonosulni vele. Ezzel természetesen nincs semmi probléma. Viszont sokan vannak, akik személyesen ismernek és kedvelnek minket, ezért most szeretnénk Őket is megajándékozni néhány érzéssel, és gondolattal. Átlépjük a hagyományos rockzenei stílus határait, és eddig számunkra kevésbé képviselt zenei területeken fogunk “garázdálkodni.” Részleteket nem szeretnénk elárulni, legyen ez meglepetés a közönség számára. 

 V24: Mi alapján állítottátok össze a szombati zenei repertoárt?

 T.L.:  Elsődleges szempont volt az, hogy egy igen széles merítést szerettünk volna az elmúlt húsz év dalaiból. Lesznek “klasszikusnak” mondható Végletek dalok, lesznek a legújabb szerzeményeinkből, de lesznek ritkán, vagy még idáig élőben soha nem hallott szerzemények is. A fő gondolat, hogy a dalok mondanivalója ne változzon a feldogozás, átváltozás után. A próbák kezdetén elhatároztuk, hogy elhagyjuk a klasszikus komfortzónánkat. Számunkra is meglepetés volt, hogy néhány szerzeményünk talán még érthetőbbé vált ebben a formában, ezáltal egy új komfortzónát találtunk.

V24: Milyen mérföldkövek voltak a zenekar életében?

 T.L.: Rengeteg mérföldkő mellett haladtunk el, de úgy gondolom, mind az öten más-más kövekre emlékszünk szívesen. Bár, hozzáteszem, a legnagyobb ilyen “kőgyűjteménnyel” én rendelkezem, mivel indokolatlanul sok emléket őrzök az elmúlt húsz évről. Ezekből aztán hatalmas röhögések vannak, pláne, amikor egy-egy név, helyszín, dátum beugrik, amire jóformán csak én emlékszem. Ilyenkor felmerül a kérdés, hogy tényleg ugyanabban a zenekarban játszunk? (nevet). Viccet félretéve, méltán lehetünk büszkék a szerzői kiadásban megjelentetett lemezeinkre. Teljesen önerőből, saját dalokat jelentettünk meg, kompromisszumok nélkül. Hogy a lemezeken szereplő dalok kiben milyen emlékeket őriznek, szintén megérne egy misét/mesét, de akkor már a harminc éves bulira kéne készülni… Viszont, ami abszolút közös emlék, pont az Emlékpont. Ott volt talán az első nagy színpados koncertünk, ahol az emberek olyan sokan voltak, hogy szabályosan nem láttuk a tömeg végét. Aztán, Döme barátunk (Szögi Ödön – ének; a szerk.) az Utolsó mohikán című dalunk elején egy spontán esőtáncot lejtett a színpadon, mire a koncert végén konkrétan leszakadt az ég, akkora felhőszakadás lett. Azóta nem szívesen játsszuk ezt a dalt szabadtéri koncerteken. Szombaton ez biztos nem szerepel a listán…

 V24: Milyen, számodra fontos, vagy maradandó emlékeket tudnál kiemelni a közös zenélésekből?

 T.L.:  Furcsa dolog ez. Amikor tényleg elkezdtük a közös munkát, és kialakult a jelenlegi felállás, hátborzongató volt, hogy sok esetben az egyikünk elkezdett egy mondatot, és a másikunk fejezte be. Elképesztően működött köztünk egy dallamokba burkolt összhang. Mára már ez teljesen normális dolog. Viszont, ami az elmúlt évek hozadéka, és ami az előző szöges ellentéte, hogy vitatkozunk néhány zenei ötlettel kapcsolatban. És tudod mit? Ez most még jobban összekovácsol minket. Egyfelől, az, hogy vitatkozunk, semmi mást nem jelent, csak azt, hogy egyénileg is fontos amit csinálunk. Ragaszkodunk az elképzeléseinkhez. Azért, mert fontosnak érezzük. Tenni akarunk érte, hogy több legyen. Vagy éppen kevesebb. De mindenképpen jobb. És akkor itt lép be a másik nagyon fontos szempont: a kompromisszum. Mi az amit engedünk, mi az amit elengedünk?! És ez teszi fel az “I”-re a pontot. És akkor még mindig ott van a vétó jog. Ha valaki valamiben hajthatatlan, akkor élhet ezzel a joggal, amit a többiek feltétel nélkül elfogadnak. És pont, vita lezárva. Természetesen, ehhez nagy fokú empátiára, toleranciára és tiszteletre van szükség. Meg persze jó néhány magyaros pizzára, de Döme esetében ez inkább csak rántott sajt, mert Ő nem eszik húst.

V24: A 20 év alatt milyen kapcsolat alakult ki közöttetek?

 T.L.:  Közhely, de tényleg testvérek vagyunk. Nem csak a zenekar van, hanem MI vagyunk a zenekar. Öt barát, aki gondolhat teljesen mást ugyanarról a dologról. És akkor mi van? Ja, semmi. Mert akármit gondolt, mondott, vagy tett, Ő így a barátom, a zenésztársam, a testvérem. Ez a csomag része. És lehet, hogy telis-tele vagyunk idegesítő szokásokkal, vonásokkal, mi így szeretjük egymást. Nem kell rosszra gondolni, nem haladunk túl a barátságon () de ez valóban a klasszikus értelemben vett keresztény felebaráti szeretet. Voltak vitáink. Haragudtunk egymásra. Haragudtunk saját magunkra. Én például minden koncert után megfogadom, nem beszélek össze-vissza ennyi ostobaságot. De aztán ott vannak a fények, elém tolnak egy mikrofont, és bekapcsol a pavlovi reflex. És persze, most is, csak éppen írok…

V24: Honnan jön az ihlet a számok megírásához? Közös munka a szöveg például? Hogyan néz ki egy-egy szám megalkotása? Mi a bevált „módszeretek”, ha be lehet ezt határolni?

 T.L.:  Régen ez úgy nézett ki, hogy hoztam egy szöveget egy zenei kísérettel, aztán abból kiindulva közösen hozzátettünk, elvettünk, vagy éppen kidobtuk az egészet. De volt olyan, hogy kikukáztuk, és a mai napig benne van a repertoárban. Mostanában Peti, a dobosunk hihetetlen ötletekkel rukkol elő Dömével együtt, és azokból születnek jobbnál jobb szerzemények. De a legutóbbi nagy sikerünket, az “Ébredj fel”-t Döme teljesen kész formában küldte el nekünk úgy, hogy egy telefonos aplikáció segítségével egy virtuális zenekar helyettesített minket. Minimális változtatásokkal úgy lett feljátszva a dal, mint ahogy az Döme mobilján megszületett. Szóval, bevált módszernek csak az tekinthető, ami után megszületik egy dal.

V24:  Hol fogtok koncertezni a közeljövőben? Milyen távolabbi terveitek vannak?

 T.L.:  A szülinapi koncertünk második felvonása október 12-én lesz, a HódStock Fesztiválon. Szinte együtt nőttünk fel ezzel a rendezvénnyel, és úgy érezzük, hogy hazajövünk. Csülök és Patrik áldozatkész hozzáállása mind a mai napig elismerést vált ki belőlünk, és mi ezt mindig el is mondjuk, minden fórumon. Ez igazából azért van, mert nekik meg a Végletek a kedvenc zenekaruk…

Szeretnénk ezt az akusztikus anyagot kicsit megutaztatni. Sok klub főként az efféle repertoárt helyezi előtérbe, ahová mi idáig túl hangosak voltunk. Ezúton üzenünk nekik: nem lettünk halkabbak, viszont sokkal elszántabbak.

Folyamatosan íródnak az új dalok, jó lenne ezt méltó körülmények között rögzíteni. Ehhez azonban csak három dolog hiányzik. Pénz-pénz-pénz. Figyeljük a pályázati lehetőségeket, alkalmazkodunk a jelenkori elvárásokhoz, miközben a Bikini zenekar örök érvényű sorait idézzük: “Kivárom az időt és olyan leszek, hogy drágán adok és olcsón veszek…”

Az első “gyertyaelfújás” tehát most szombaton lesz, a Bessenyei Ferenc Művelődési Központban! A szülinap Facebook eseménye: ITT.

Addig is, egy kis hangoló: