30 éve ölte meg egy gyilkos golyó a segélyadományt szállító, vásárhelyi Tóth Sándort

„1989 karácsonya előtt mindenki a tévé előtt ült és figyelte a romániai történéseket. A barátaimmal már korábban is nagyon kötődtünk Erdélyhez” – emlékezett vissza a Délmagyar cikkében a 30 évvel ezelőtti eseményekre Kószó Péter, aki akkor az MDF hódmezővásárhelyi elnökségének tagja volt.

„Hogy tiltakozásunkat fejezzük ki a romániai diktatúrával szemben, Vásárhelyen tüntetést szerveztünk december 22-én a Kossuth térre. Aznap délben azonban megnyíltak a határok, a román hadsereg egy része is átállt a forradalmárok mellé. Így a tüntetésünk a forradalom melletti szolidaritási és adománygyűjtő ünnepséggé alakult át. Több ezren gyűltünk össze. Egy papírládába gyűjtöttük a pénzt. Szinte mindenki dobott bele kisebb-nagyobb összeget. Adományokat is hoztak az emberek, lisztet, rizst, cukrot, más tartós élelmiszert, de emlékszem egy idős nénire, aki két üveg lekvárt adott, hogy segítse a Romániában élőket. Estére több mint 100 ezer forint gyűlt össze, ami 1989-ben hatalmas összegnek számított. A sarki csemegében zárás után vásároltuk le a pénzt” – mesélte Kószó Péter.

Az adományt Temesvárnak szánták a vásárhelyiek. Többen jelentkeztek a szállításra. Végül Irhás József személy- és Tóth Sándor tehertaxis autójába pakoltak be.

„Sándor mindenáron menni akart. Barátja, Ágoston Lajos kísérte az új, három hetes, kék Aviában. Élelmiszert és gyógyszert tartalmazott a segélyszállítmány. Az a dokumentum is velük volt, amiben közfelkiáltás után testvértelepüléssé fogadtuk Temesvárt. Este 10-11 körül indultak. Én voltam az utolsó, aki indulásuk előtt elbúcsúzott tőlük. Életem egyik legfelemelőbb és legtragikusabb éjszakáját éltem meg akkor. Mire Aradra értek, már lövéseket lehetett hallani a belvárosból. Az azóta már elhunyt Ágoston Lajostól megtudtuk, szóltak nekik, hogy ne menjenek Temesvár felé, mert ott fegyveres harcok zajlanak. Ezért azt a konvojt, amelyhez csatlakoztak, a városi kórház teherportájához terelték, hogy addig ott maradjanak, amíg a helyzet nem konszolidálódik. Ágoston Lajos kiszállt, hogy megnézze, mi a helyzet bent. Közben állítólag valaki beült Sándor mellé és a kocsi továbbhajtott. Hogy eltérítették, vagy valaki csak segíteni akart neki, ezt már soha nem tudjuk meg. Sándor autóját a hajnali órákban találták meg a Maros híd felhajtóján” – tette hozzá.

Az Aviát 3 lövés érte. A végzetes golyó a szélvédőn hatolt be és Tóth Sándort a nyaki főütőerén találta el. Néhány órával később Ágoston Lajost kérték, hogy azonosítsa, aki fél 3 körül hívta Kószó Pétert telefonon. Reggel Bálint Péter gyermekorvos kollégájával kereste fel Nóra asszonyt, az özvegyet, hogy közöljék vele a hírt.

„Az autót másnap Ágoston Lajos hozta haza. Megrázó útja volt, azon az ülésen utazni, ami a jó barátja vérével volt átitatva. A Kossuth téren állította le a járművet. Több száz fős tömeg várta. Virágokat, mécseseket tettek az autóra” – emlékezett vissza Kószó Péter.

Tóth Sándornak 44 év adatott. Előző kapcsolatából és a házasságából is 2-2 gyermeke született, akik felnövekedését nem láthatta az édesapa. Ma 5 unokának örülhetne.

(Forrás: delmagyar.hu, fotó: Kovács Erika)