Karácsonykor a világosság jön el a zord világunkba

Karácsonykor nagy a sürgés-forgás, a családok apraja-nagyja együtt készíti a karácsonyi mézes finomságokat.
Illés-Tóth Anna családterapeuta, mentálhigiénés szakember az M1 Család’19 című műsorában elmondta, a mézeskalács készítés során, amikor együtt mozog a család, azonnal kialakul az egymásra figyelés. Hozzátette, a készülődés igazi élményt jelent úgy a gyerekeknek, mit a szülőknek, amit elraktározhatnak majd a szürke, nehéz hétköznapokra.
Hozzátette, családjukban az ünnepi asztalra kerülő édességek minden évben a szokásos recept szerint készülnek. A nagynéni mézeskalácsa és a dédnagymama mézes puszedlije a családi legenda részévé vált. A családterapeuta szerint ez azért fontos, mivel a legendák, a több évtizedes hagyományok által újra egyesül a család több generációja és a gyerekek jobban megismerhetik felmenőiket. Kiemelte, a hagyományok a családi hagyományok ápolása által adott esetben szorosabb kapcsolat is kialakulhat a generációk közt.
Tóth András görögkatolikus pap kiemelte, a Szentírásban és sok karácsonyi énekben is előfordul a „Ne féljetek, pásztorok!” felszólítás. Karácsonykor a sötét, zord világunkba eljön a fény, a világosság Jézus Krisztus születése által.
A görögkatolikus pap hozzátette, az első karácsonykor megszületett az Isten Fia, a Megváltó Jézus Krisztus, aki helyreállítja a kapcsolatot Isten és ember között.
„Emellett a megváltás által helyreállítja a szeretetkapcsolatot az emberek között is” – tette hozzá Tóth András.
Az adventi koszorún sorra gyúlnak ki a fények. Amikor a hitet, a reményt, az örömöt és a szeretet jelképező gyertyaszálak mind világítanak, elérkezett a karácsony, Jézus születésének és a nekünk adott végtelen szeretetnek az ünnepe.
(Forrás: hirado.hu; Borítókép: MTI fotó/Balázs Attila)