A Tavaszi álganéjtúró lett 2020 rovara

A hivatalos honlapon leírják, idén szoros versenyben győzedelmeskedett a tavaszi álganéjtúró. A tavaszi álganéjtúró némi gyakorlattal könnyen azonosítható rovar.

A kifejlett bogár (az imágó) testhossza 12–20 mm. A hímet és a nőstényt külsőleg szinte lehetetlen megkülönböztetni. Teste zömök, minden oldalról lekerekített, valamivel hosszabb, mint széles, erősen domború. Kültakarója fémesen fénylő kék, kékeszöld vagy zöld, néha csaknem fekete, vagy (főleg az Északi-tenger partvidékén) sötétlilás.

A délebbi és alacsonyabb területeken a szín a zöld irányába tolódik el – Magyarországon a Balatontól dél felé egyre több a teljesen zöld egyed –, észak felé és magasabban a kék, majd a fekete szín dominál.

A tavaszi álganéjtúró csaknem egész Európában előfordul, kivéve Izlandot, a Skandináv-félsziget északi részét és az Ibériai-félsziget déli részét. Keleten megtalálható a Kaukázusban, Kis-Ázsiában és Iránban is.

Magyarországon a hegységekben és a dombvidékeken sokfelé megtalálható, viszont a fátlan alföldi pusztaságokról hiányzik. Elsősorban a meleg, napsütötte élőhelyeket kedveli: zárt, kissé cserjésedő lösz-, mészkő- és dolomitgyepekben, karsztbokorerdőkben, melegkedvelő tölgyesekben, ligetes cseres-tölgyesekben bukkanhatunk rá, de a teljesen nyílt, kopár helyeket kerüli. Többnyire hiányzik a zárt lombkoronájú, hűvös és árnyas erdőkből, völgyaljakból és a hegyek magasabb régióiból; ilyen helyeken az erdei álganéjtúró veszi át a helyét, amellyel azért kismértékben átfedhet az élőhelye.

Magyarországon a tavaszi álganéjtúró nem ritka. Élőhelyeinek jelentős része védett területekre esik, így nem is számít veszélyeztetettnek, ezért nem is szerepel a védett fajok között.

A tavaszi álganéjtúró (Trypocopris vernalis) 2529 szavazattal győzött, az ezüstös ősrovart (Lepisma saccharina) 2105-en választották, míg a selymes döglégy (Lucilia sericata) 620 voksot kapott.

(Forrás: rovartani.hu; Borítókép: illusztráció)