Vásárhelyi kútmustra – avagy folyik vagy nem folyik, ez itt a kérdés! 3. rész
Cikksorozatunkban közelebbről is szemügyre vesszük Hódmezővásárhely kútjait, szökőkútjait, kutatva azok múltjában, és megvizsgálva jelenlegi állapotukat is. Szomorúan tapasztaltuk, hogy az általunk vizsgált vízforrások jó része elhanyagolt, és évek óta nem működik. Lássuk, milyenek voltak és milyen lettek városunk díszkútjai és földbe mélyesztett fröcskölői!
Bakay-kút
Ahogyan a Nagy András János kút is, a Bakay-kút is Zsigmondy Béla mérnök keze nyomán épült, bár azt megelőzően, 4 évvel korábban, 1880-ban. Első példája volt az akkoriban Európában már nagy népszerűségnek örvendő Fauvelle névre keresztelt vízöblítéses fúrási módszernek. Jelentős előrelépést jelentett ez a korábbi, hagyományos módon ásott és sajnos gyakorta fertőzött kutak után.
Az építmény, mely csaknem 200 méter mélyről tárja fel a vizet, a Bakay-kút nevet kapta, mégpedig arról a házról, amellett állt.
Négy oroszlánfejből csobogott a víz a medencébe, amíg ki nem apadt. 1961-ben lebontották, majd a centenárium alkalmával újra építették a Cseresnyés Kollégium előtti téren.
És ahogyan az alábbi képen is látható, csupán műemlék jellegével tűnik ki környezetéból, víz nem folyik belőle.
Oroszlános kút
Az első helyi artézi kút centenáriumához közeledve készült el az eredetire némiképp emlékeztető kút, melyre Kiss Kovács Gyula szobrászművész kapott megtisztelő felkérést. Ha más nem is, az oroszlánok és medencés megoldás mindenképpen felidézik a fentebb említett Bakay-kút Zsigmondy-féle elképzelését.
A mészkőhasábok derékszögben kialakított elrendezése sokkal modernebb képet mutat, melyet az oroszlánok plasztikus, organikus formája tör meg és egyensúlyoz ki.
A kút szépségén sokat emelne, ha nem a kiszáradt kis medencéket nézhetnénk benne, hiszen volt idő, amikor javában csobogott, mint egy kis patak az Andrássy utcán.
Bangó-kút
A Bangó-kút elnevezését készítője, Bangó Ádám kőműves mester után kapta.
Az 1894-ben épült kút építési költsége 3800 forint volt, mely 987 polgár adományából és a város 1000 forintos támogatásából gyűlt össze, valamint benne foglaltatott a református egyház, Korsós János és N. Varga Sándor 100-100 forintos hozzájárulása is.
A mintegy 240 méter mélyről fakadó vizet adó forrást 2003-ban Deli Albinnak és családjának köszönhetően felújították.
Azonban ahogyan a fenti képen is látszik, ma már csak a látványában gyönyörködhetünk, a vizéből már nem ihatunk.
Rossier kút
A századforduló kútja a Rossier díszkút is a Dáni és a Csiga utca kereszteződésében, mely szintén a lakosság és a város összefogásából épülhetett meg annak idején és amelyet a létesítésének 100. évfordulójára Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzata állíttatott helyre 2003-ban.
Valószínűleg ez a kút is csak csapadékos időjárás esetén lát vizet, igazán kár érte is.
A susáni, vagy ahogy még ismeretes, a Császtvay-kút
Császtvay István és társai az 1890-es években engedélyt kértek a várostól, hogy egy új kutat fúrhassanak, melyet meg is kaptak. Az építés költsége közadakozás folyamán gyűlt össze, a munkálatokat Varga Károly végezte.
Ez a régi közkifolyó a Császtvay vendéglő (ma Susán vendéglő néven nevezetes) előtti kis téren állt.
A közkifolyó medencéje közepén háromoldalú mészkőoszlop emelkedett. A húszas években a kutat újra fúrták, majd az ötvenes években elbontották, mert úgy ítélték meg, hogy zavarja a forgalmat. A Városvédő és Szépítő Egyesület, valamint a Csongrád Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat 1988-ban helyreállította.
A kút azonban nem működik, csak mint műemlék áll a talapzatán.
Halas kút
A Halas kút 1970-ben épült Nagy Géza munkája nyomán mészkőből az Andrássy és Oldalkosár utcák között. A 2 méter magas építmény talapzata felett négy, egymásra derékszögben elhelyezett hal stílusosan a vízköpő szerepét játszotta a kompozícióban, és ahogyan a mai képeken is látszik, ez valóban már csak múlt idő.
Díszkút a Munkácsy utcánál, a Bartók Béla utcai játszótér közelében
A Kertvárosban is elkelne egy kellemes csobogó, de a legszomorúbb látványt talán ez a kút nyújtotta mind közül. Nem üzemel, víz csak akkor éri, ha csapadék áztatja a környéket. De ami ennél is borzasztóbb, az a rongálás, amelyet el kellett szenvedjen ez a valaha volt díszkút, melynek működése során a legfelső elemből folyt lefelé a víz egészen a legalsó elemig.
Kossuth téri ivókút
Láthatóan vidáman csobog annak az Alföldi Galériához közel eső díszkútnak a vize, mely Orosz Mária keramikusművész munkáját dicséri. A samott és mázas kerámia ivókutat 1998 októberében avatták fel. És bár egy jó néhány éve eléggé megrongálódott állapotban találtatott, jelenleg újra betölti funkcióját és frissítő üdeséget hoz az arra járóknak.
Hódtói Pihenőpark szökőkútja
Jó hír, hogy a Hódtói Pihenőpark szökőkútja működik, kellemes elücsörögni egy közeli padon, elmerülni a megnyugtató csobogás hangjában és a látványban, ellentétben a jelenleg felújítás alatt álló medencével a Hősök terén, mely erőteljes hatalmas kontraszt az előzőhöz képest.
Süllyesztett fröcskölők
A süllyesztett fröcskölők is hasonlóan lesújtó képet mutatnak, akár a Kossuth térnél, akár a Rapcsák András utcánál járunk.
Az általuk nyújtotta szárazság nyomán esélyünk sincs a felüdülésre, az örömteli, sikongató gyermekhangokra, melyet korábban a köztük ugráló, szaladgáló csemeték hallattak.
