Kirándulás Kardoskútra

Május utolsó hetében a Kardoskúti Sóstói-telepet tűztük ki kirándulásunk célpontjának. Természetesen sok helyen megálltunk bemutatni az útba eső látnivalókat. Héjjahalomnál az I. világháborús emlékművet, Mátyáshalomnál az egykori, immáron sajnos rossz állapotban lévő általános iskola épületét tekintettük meg, illetve egy kis kitérőt tettünk a Csomorkányi templomromhoz. A késő tavaszias, üdezöld környezet néhány ponton extra pihenőkre sarkalt minket; a kisebb záporok jót tettek a búzának, az út szélén a szarkaláb is megköszönte az égieknek az öntözést, cuki nyuszikat is láttunk. Elsőként videóban mutatjuk miért is ajánlott Kardoskútra utaznunk.

Miután megnézték kis filmünket fotókon, kronológiai sorrendben mutatjuk meg a helyenként záporokkal tarkított kirándulásunkat. A kis forgalmú Csomorkányi úton akár kerékpárral is nekivághatunk a belvárostól 27 km-re található Fehér-tóhoz. Autóval persze sokkal gyorsabb és könnyebb, ám ekkor félő, hogy a látnivalókat észre sem vesszük, így szinte biztos kimarad kirándulásunkból a tsz egykori játszótere, amely ugyan az út szélén van, de a sűrűn nőtt fák és bokrok miatt elveszik a kíváncsi szemek elől.

Az első igazán szép természeti látványosság a Csomorkányi útnál egy csodás gesztenye fasor. Ha kétkeréken haladunk erre szinte kötelező megállni és sétálni a fák alatt, erősen ajánlott egy-két fotót is készíteni róluk.

Utunk érintette az első világháborús emlékműveket; a héjjahalmit és mátyáshalmit.

Ha időnkbe belefér feltétlen ajánlott a kb. 3 km-es földúton megközelíthető Csomorkányi templomromot is felkeresni, amely arra emlékeztet, hogy évszázadokkal ezelőtt itt egy település volt. Napjainkban egy betonból készült emlékhely és egy kisebb kilátó tűnik fel a távolból, amelyet ottjártunkkor mezei virágokat igyekeztek szebbé varázsolni.

A megmaradt templom falait 1450 körül építhették, fénykorát a Hunyadiak birtokaként élte. A XVI. század második felében harmincnyolc házat számoltak össze Csomorkányban. A település pusztulását Petrev basa 1566-os hadjárata okozta, végleg 1596-ban pusztult el és sohasem éledt újjá.

A kisebb-nagyobb kitérőket követően érkeztünk a kardoskúti Sóstói-telephelyhez, amelynek előterében, közvetlen a kardoskúti út előtt egy kilátót is találunk. Ősszel innen lehet a legjobban megfigyelni a darvak behúzását a Fehér-tóhoz. Olvasóinknak minden bizonnyal ismert.

A magyar szürkemarhákat az innen mindössze pár száz méterre lévő telephelyen nevelik. A járványügyi helyzetre való tekintettel jelenleg egyszerre maximum 15 főt tudnak fogadni. Látogatás előtt a Körös-Maros Nemzeti Park ökoturisztikai ügyintézőjével egyeztessünk! Az igazgatóság ezres egyedszámú őshonos magyar szürkemarha, illetve több százas cigája és racka juh állományt tart, melyek egyik törzstenyészete a kardoskúti Sóstói-telepen található. E régi magyar háziállatfajták legeltetésével biztosítható a Nemzeti Park területeinek kedvező természeti állapotban tartása, tenyésztésükkel egyben komoly génmegőrzési munka is folyik.

A szürke marhákra a villanypásztoron túl pásztorkutyák vigyáznak, illetve terelik azokat. A két kutya gazdájuk legapróbb rezdülésére is készségesen reagáltak, örömmel látták el feladatukat, bemutatták mit tudnak.

Látogatásunkat a közeledő zivatarfelhők zavarták meg.

A zuhé előtt a Csongrád és Békés megye határán található kilátóba is felmentünk, ahol a megerősödő szél hiúsította meg videós búcsúzónkat. Cserébe kitűnő rálátást nyertünk a Vásárhely irányában mozgó zivatarcellára.

Végül hazafelé induláskor megkaptuk a zuhét, amely kirándulásunk során több alkalommal megkörnyékezett minket, úgy döntöttünk úgy, hogy autóból köszönünk el. Ekkor egy mit sem sejtő nyuszi ugrált át az úton, majd a kis cuki állat az egyik tócsából kortyolt nagyokat, végül közvetlen mellettünk sétálva el tűnt el a közeli fák között. Reméljük legközelebb is velünk tartanak olvasóink.

Videó: Somogyi József

Fotók: Bodrogi Attila