Ha ennyi gond a van a közterületekkel, akkor vajon mennyi probléma lehet a Városházán, amit nem látunk?

Nem csökken azon jelzések, észrevételek száma – ami egyébként mindenki számára szemmel is látható(k) – hogy elhanyagolt, gazos, szemetes a város, sok helyen óriási a fű, a dzsumbuj. Ezt újabban még a polgármester is elismeri videós hétértékelőiben. Azóta lemondott a városi főkertész is és még a Márki-Zay tábor ellenzéki képviselőjelöltje is súlyos kritikákat fogalmazott meg a vásárhelyi külterületeket illetően. A város nemrég még a rendezett, virágos közterületeiért kapott elismeréseket, mára viszont a derékig érő gazzal kell megtanulnunk együtt élni. Mindehhez két és fél év elég volt.
Természetesen nem a fűnyírás mennyisége, nem a gaz nagysága a legmérvadóbb szempont egy város működésében, de mindenképpen egy fokmérő, indikátor. Joggal veti fel a kérdést: ha a legelemibb városi feladat, a közterület rendben tartása nem megy, ha a legegyszerűbb feladatot sem tudják megszervezni, akkor a város működésének, fejlődésének többi eleme, egyéb sarokkövei vajon milyen állapotban vannak? Csak néhány információ jelenik meg időről-időre, ami inkább aggodalommal tölthet el mindenkit: nemrég a polgármester még maga beszélt a város fizetésképtelenségéről, hosszú időn keresztül nem sikerült jegyzőt találni, sorra mondtak és mondanak fel a szakemberek a Városházán, és ne felejtsük el, nemrég elbukott Vásárhely egy 5 milliárdos beruházást, mert az elmúlt 2,5 évben semmilyen előrelépés nem történt. Nyilvános információ nem nagyon lát napvilágot, maradnak a kérdések.
– hol tartanak a Modern Városok Program várost közvetlenül érintő beruházások? van-e egyáltalán gazdájuk? ilyen például a két gimnázium fejlesztése, vagy a külterületi, turisztikai célú kerékpárút-hálózat
– van-e már aljegyzője a városnak? mert jegyzője is csak úgy lett, hogy az aljegyzőt kinevezték, pedig korábban két aljegyzőben is gondolkodtak – miért nem talál a város ilyen megbecsült posztra embert?
– miközben nőtt a munkanélküliség, miért szenved szakemberhiányt a város önkormányzata, vagy a hozzá tartozó cégek?
– milyen sikeres (nagy volumenű) pályázatok valósulnak meg a közeljövőben, jövőre és azután a városban?
– hány utca és mennyiből újul meg a városban, például csak 2021-ben?
– az okos-zebrán kívül adott be a város akár egyetlen pályázatot is az elmúlt években?
A városi híradások többnyire kimerülnek abban, hogy bemutatják, hogy ezen a héten mit dolgozott a HMSZ Zrt, hogy átadtak egy okos-zebrát (korábban könyvautomatát, porseprő-gépet, ingyen-könyves bódét, vagy egy népkerti pelenkázópadot), hogy az ipari parkba jöhet egy már egyébként is a városban működő cég, vagy hogy szerény keretek között, de megünnepeltük augusztus 20-át. Esetleg egy jó termelési riport a város közterületein hatékonyan legelő birkákról. Arról is szó volt korábban: augusztus után nehéz helyzetbe kerül az önkormányzat, most ez mégis valahogy megoldódott, de lemondták az idén a strandra álmodott fejlesztéseket, nem sokat tudni a Kossuth térre meg(rém)álmodott budi-büfé-lángosozó projektjéről, mint ahogy az Őszi Tárlatról sem, amely egyébként mindig is Hódmezővásárhely egyik kulturális cégére volt. Persze, a válasz mindig meglesz az újabb sikertelenségre: minek nekünk könyvtár, minek a virágos város, mi a baj a gazzal (bocsánat: diverzgyeppel), egyébként is mindenről a Fidesz tehet.
Kérdés egyre több van, komoly válasz kevés.
Jelenleg kicsit olyannak tűnik a vásárhelyi városháza és a városvezetés, mint a mesebeli Mézeskalács házikó, mondta valaki. A cicomás, kívül mézes-mázas, szép és kívánatos házikóban belülről valójában már kicsipegették a falakból tésztát, elfogyott a kalács, az egészet már csak a cukormáz tartja össze. A kemence mellett pedig odatévedt megtévesztettek csontjai fölött elégedetten dörzsölgeti a kezét a vasorrú bába, miközben az ablakon kitekintve elégedetten konstatálja, az általa elszórt cukorkaösvényen még mindig gyanútlanok közelednek, akiket elkábít a csillogó ház és annak mézes-mázos szavú ura, és csak későn veszik észre, hogy a koldusszegény valóságban a gyűlölet az úr.”