Az Alpok legszebb hegycsoportja a Dolomitok, avagy vásárhelyiként 2700 m felett – II. rész

A Dolomitok Vásárhelytől csaknem 1000 km-es távolságra, Észak-Olaszországban található, Veneto, Trentino-Alto Adige és Friuli tartományok területén. 2009-ben az UNESCO Világöröksége része lett, hiszen szépsége valóban lenyűgöző. Nevét Dolomieau (1750-1801) nevű francia geológustól kapta. Arról, hogy honnan jött az ötlet miért éppen a Dolomitokat keressem fel túrabeszámolóm első részében tértem ki.

Rögtön ugorva egy nagyot és egyúttal folytatva az első részt egy pár órás alvást követően jómagam már bőven világosodás előtt felébredtem, hajtott a kíváncsiság milyenek lehetnek a csillagok a csaknem 2300 m-es magasságban ahonnan messze sincs fényszennyezés. Szerencsére az előző este érkezett felhők az éjszaka második felére távoztak, így megérte hajnal fél 4 körül kiszállni a melegnek aligha nevezhető autónkból. A nyári nap ellenére bizony 5-6 fokot mutatott a hőmérő így aztán hosszabb ideig nem nézelődtem. Egy mobilos fotóra a pakolóból azonban így is futotta, a valóságban ennél sokkal szebb volt, még több látható csillaggal. Haller Mihály túravezető barátom szerencsére nem ébresztettem fel a túlságosan korai “akciómmal”.

Csillagok tengerszint felett 2300 m-rel

A válogatott fotóim előtt jöjjön a videó a különleges túráról.

Rövid pihenőt követően ismét kiszálltam az autóból, mindenképpen látni szerettem volna a napkeltét. A hőmérséklet semmit sem változott, így aztán minden ruhám magamra öltöttem, mert tudtam ekkor már hátrahagyom ágyam, egész pontosan matracom melegét. A hajnalban energiatakarosság céljából megkímélt fényképezőgépem is magamhoz vettem és a pirkadat első fényeit már azzal örökítettem meg. Misi barátom is felébredtem és hozzám hasonlóan gyönyörködött a hegyi napkeltében.

A fények és színek igen gyorsan változtak a hajnali percekben, az első napsugarakra sem kellett sokan várnom, ekkor éreztem a leghidegebbnek a reggelt. Igen, igen, a közelben szarvasmarhák legelésztek. A szerte-széjjel lévő bocik egész éjjel kolompoltak, városi ember lévén fura volt, de mégsem zavaró.

Néhány perccel később a nappali fények vették át a stafétát, a vöröses árnyalatokat hidegebbek váltották fel.

Egy intim pillanatot is sikerült lencsevégre kapnom.

A reggeli csodálatos napkeltét követően elfogyasztottuk kiadós reggelinket, majd túra hátizsákunkba minden szükséges dolgot elpakoltunk és elindultunk arra a túrára ami miatt jöttem, a Dolomitok emblematikus hármas sziklatornyát saját szememmel is megtekinteni, illetve megmászni a Paternkofel 2700 m-nél magasabb csúcsát. Mások is korán hátizsákot ragadtak, az alábbi fotón azok a pontszerűek mind egy-egy turista. A kissé felhőssé vált égen némileg átsejlett a napfény.

Nagy szerencsékre csak átmenetiek bizonyult a felhősödés, a sziklák tornyainál azonban nem tűntek a felhők. A sziklás turistaösvényt helyenként virágok varázsolták még szebbé.

Kb. 1,5 óra túra után érkeztünk arra a részre ahonnan már komolyabbra fordult a túra, innen ugyanis vasalt út, vagy közismertebb nevén via ferrata vezet tovább. Némi fotózás és beöltözés után belevetettük magunkat az izgalmasabb szakaszba.

Alig tettünk meg pár száz métert ismét előkerült a fotóapaárt.

Azt hiszem erre mondják azt, hogy hegyek ösvényein. A környezetnek köszönhetően gyors azonosultam a fogalommal.

Mintegy 3-3,5 óra után elértük a Paternkofel 2744 m magas csúcsát, természetesen a csúcs fotó sem maradhatott el.

Haller Mihály és a tengerszemek.

A Paternkofelről a panoráma az egyik szív alakú tengerszemre. Dél időben idefent is már egész barátságosan enyhe idő lett, 15-16 fokos meleg.

A többféle nemzetiségű túratársaknak sem esett nehézre meghódítani a csúcsot. A kiváló túrázós idő nagyon sok túrázót vonzott ide.

A visszafele út is meseszerűen szép volt. Hozzám hasonlóan Misi is élvezte a gyönyörű környezetet.

Néhány kattintás a visszafele vezető ösvényen is belefért, kár lett volna kihagyni. Különösen tetszetős volt a szállásként is üzemelő menedékház ahol szintén sok turista társunk megfordult.

itt még 1,5 óra volt hátra. A növekvő felhőzetből sejteni lehetett a most következő napnyugta már messze nem lesz annyira szép, mint az előző. Ezért a következő éjszakára már nem maradtunk fent, a Misurina-tónál is lejjebb ereszkedtünk éjszakázó helyet keresni és megbeszélni a másnap hogyan legyen. A tervek Ausztriába csalogattak vissza, Gosauseeba…

Fotók, videó és szöveg: Bodrogi Attila