Haza a Dolomitokból, kitérővel a meseszép Gosausee felé – III. rész

Amint az első két részben (itt és itt) már beszámoltam egy álmom vált valóra, kijutottam az Alpok legszebb hegycsoportjába, a Dolomitokba. A nagy túra után Haller Mihály túravezetőmmel úgy gondoltuk ha lúd hát legyen kövér és nem egyenesen haza vettük az irányt, felkerestük a Dachstein hegység lábánál fekvő völgyben kialakult tórendszert. Ezek közül a leglátványosabb a Vorderer Gosausee (933 m), itt töltöttünk majd két egész napot. Természetesen egy rövid, de annál izgalmasabb via ferrata túrát is vállaltunk. Sajnos a felhők nem voltak kegyesek hozzánk, ugyanis mindkét nap borult maradt az ég, de legalább a túránk befejezéséig nem esett és a felhőalap sem volt túl alacsony.

A Vorderer Gosausee – ahogy elsőként megpillanthatja a turista

Szemben, a távolban (teleobjektívvel) a Dachstein hegység majd 3000 méteres csúcsa.

Tükröződés, valamint a tó partján nézelődő turisták és szelíd tőkés récék, amelyek szinte kézből fogadják el a táplálékot.

A tótól kb. bő egy kilométerre, a parkolóból ilyen volt a látvány. A közelben alpesi tehenek legelésztek.

A túra előtt a táj szépségéből gyűjtöttünk energiát és a szelfi sem maradhatott el.

Fényképezni csak a via ferrata kezdetén volt bátorságom. A rövid pálya igazi kihívások elé állított, mivel jómagamnak sem bátorságom, sem tapasztalatom alig volt, kíváncsiság és kalandvágy annál nagyobb, így vállaltam a túrát.

A függőlétrás szakasz előtt hosszú perceket töltöttem míg végre összegyűjtöttem minden bátorságom és Misi után eredtem aki a sziklafalon integetve biztatott.

Odafentről egészen más perspektívából is csodaszép látvány tárult a szemünk elé.

Az izgalmakkal teli via ferrata túránkat követően jókedvű, battyus turistákkal is találkoztunk.

Többed magunkkal még egy néhány percre megálltunk a tavat szegélyező köves, sziklás partszakaszon ahol utolsó fotóinkat, videó felvételeinket is elkészíthettük. Ezután egy órával eleredtek az ég csatornái, egész éjszaka zuhogott. A kitartó, intenzív esőzés miatt a haza indulás reggelén is autónkba szorultunk, ezért már délelőtt elindultunk 700 km-es utunkra.

Fotók, videó és szöveg: Bodrogi Attila