Világra jöttek az első magyar szürke szarvasmarha borjak a pusztában

Elsőként egy sötét pirók színű üsző jött a világra, még a legelőn, a gulya ugyanis ekkor még a gulyaálláson volt. Két nap múlva, a behajtáskor az egészséges borjú már saját lábán jött be a telepre. A második jövevény egy bikaborjú. A borjak szájpadlása palaszürke színű, ez is azt mutatja, hogy tisztavérű szürke szarvasmarhákról van szó. Az ellési szezon általában november közepétől december végéig a legintenzívebb, ekkor várható a legtöbb kisborjú. Mivel a kardoskút-sóstói telepen csaknem 300 tehén volt háremben, így szép szaporulatban reménykedhetünk.

A magyar szürke szarvasmarhák könnyen ellenek, így emberi beavatkozásra, segítségre csak ritkán van szükség. A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság gulyásai folyamatosan figyelik a vemhes teheneket, s az ellés előtt álló egyedeket már nem hajtják ki a szokásos napi sétára a legelőre. Az ellés közeledtére többféle jelből is következtetni lehet: változik a tőgyszerkezet, megereszkedik a has, módosul a testtartás és a viselkedés is. A tehén ilyenkor már intenzíven szaglászik, megfelelő helyet keres az elléshez és elkülönül a gulyától. 

Az újszülött borjak pirók, világos pirók, vagy sötét pirók színben jönnek a világra. Ez a vörösesbarna színezet a vad ősökre és azok rejtőzködő életmódjára vezethető vissza. A fiatal egyedek színezete 3-4 hónapos koruktól világosodni kezd, és 6 hónapos korukra érik el végleges, szürke színezetüket.

forrás: KMNP, fotó: Langó Dániel