Elhunyt Tóth Károly, a Vakok és Gyengénlátók vásárhelyi egyesületének elnöke

Ma reggel kaptam a szomorú hírt, hogy Tóth Károly barátom megtért teremtőjéhez.

Hódmezővásárhely ismét egy nagyszerű polgárát veszítette el, aki életművéért szeretett várostól

megkapta a PRO URBE kitüntetést.

Karcsi még kisgyermekként veszítette el szeme világát, nehéz sorsot szánt neki a Mindenható, de olyan életet élt amely mindannyiunk számára példamutató!

Vakon is szorgalmasan dolgozott, szakmát tanult, boldog családot alapított, három gyönyörű gyermeke született!

Szenvedélyesen dolgozott sorstársaiért. 1979- ben megalakította a Vakok és Gyengénlátók vásárhelyi egyesületét, melynek elnöki tisztségét közel negyven éven keresztül ellátta.

Rengeteget tett nem csak a vakokért de az egyéb testi fogyatékossággal élő honfitársainkért!

Humánus alakjának varázsa volt, akik körülvették, rajongva szerették a humorát, kedves személyiségét.

Az elmúlt évek betegségei megviselték, de tartását egy pillanatig nem veszítette el. Hívő emberként tudta, hogy “haza” tart.

Én egy kitűnő barátot, városunk pedig egy hűséges polgárát veszítette el.

Istenben vetett hitünk adjon erőt drága szeretteinek a nehéz órákban!

Isten veled drága Karcsi, örök barátom!

Életrajz:

Tóth Károly 1951-ben Sarkadon született egy 8 gyermekes családban. 1958-ban egy baleset miatt először az egyik szemét vesztette el, majd egy rossz orvosi kezelés miatt a másik szemére is megvakult. Betegsége miatt meg kellett tanulnia a Braille írást, és a Vakok Szövetségének két szegedi vezetője ekkor lépett kapcsolatba vele, felajánlották segítségüket. Az általános iskolát már Budapesten fejezte be a Vakok Iskolájában. Hódmezővásárhelyre beteg édesanyja miatt került 1970-ben. A Hódikötnél sikerült elhelyezkednie, ahol 25 évig dolgozott, egészen addig, míg rokkantnyugdíjas nem lett.

Nem felejtette azonban el, hogy a bajban a Vakok Szövetsége mellé állt. Ő is munkára jelentkezett náluk, így lett 1972-től megyei alelnök, majd 1979-ben megalapította néhány társával a Vakok és Gyengénlátók Hódmezővásárhelyi Szövetségét. Ennek elnöke volt közel 40 éven keresztül. Társadalmi munkáját szívvel-lélekkel végezte. 1984-ben megnősült. Felesége, Annamária révén került közelebb a valláshoz. Ezután már nemcsak egyszerűen támogatókat szerzett, adományokat gyűjtött, intézte az ügyeket a szövetségben hanem lelkileg is a kétségbeeséssel küszködő sorstársai segítségére volt.

Társadalmi munkáját mind a Vakok és Gyengénlátók Csongrádi Egyesülete, mind az országos vezetőség több díjjal is elismerte.

Hódmezőváros Pro Urbe díjjal tüntette ki 2012-ben.

3 lánygyermeke született, 2 unokája van. Az elmúlt években súlyos betegséggel küszködött.

Nyugodjon békében…