A körtvélyesi holtágnál lelte halálát az Ausztriában “feljeladózott” rétisas

Szomorú beszámolót kaptunk a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóságától.
Feltehetően a sors és a körülmények csúnyán összejátszottak annál a rétisasnál, amely a Mártélyi Tájvédelmi Körzetben lelte halálát. Megtalálása történetét Albert András, természetvédelmi őrkerület-vezető tollából, első kézből olvashatjuk. Reméljük, legközelebb András vidámabb történetet oszthat meg velünk.
Szerencsés dolog, ha a természetjárók, amatőr madarászok ismerik a természetvédelmi őrt, értik a munkája fontosságát. Így azonnal értesítik, ha bármi figyelemre méltót találnak jártukban-keltükben. Lehet, hogy ez az igazi természetvédelmi őr-járat? Pénteken éppen a Körtvélyesi Holt-Tisza mentén tartottam terület-ellenőrzést, amikor a jó ismerősök „erdei hírcsatornáján” értesültem, hogy a közeli Károlyi-erdő egy magas tölgyfáján halott rétisas lóg…
Felmérve a helyzetet: láttam, hogy a bő 6 méteres magasságban, parti szőlő indájára felakadt tetem „lecsalogatásához” bizony segédeszközökre lesz szükség! Körtvélyesben a holtág megkerülésével jelenleg csak gyalogszerrel lehet a helyszínt megközelíteni a nagy sár miatt. Ha sikerülne is leszedni a madarat, nem vágytam különösebben a még ismeretlen állagú, és illatú tetem több kilométeres sétáltatására… Az akciót ezért hétfőre, november 16-ra napoltam. Időközben előkészítettem egy megfelelő hosszúságú, könnyű, vékony kötelet, a helyszínt pedig ladikkal közelítettem meg.
Ismerve saját célba dobó képességemet – hosszadalmas hajigálásra számítottam a kötél végére csomózott fadarabbal (hajósok, tengerészek „dobókörteként” ismerik a technikát…). Kellőképpen meg is lepődtem, hogy elsőre sikerült a sas hóna alá kanyarítani a kötelet. Innen már egyszerű dolgom volt – bár a két nyeszlett szőlőinda meglepő szakítószilárdságot mutatott… Nem kellett azonban Tarzanként függeszkednem, és a tölgy ága is kitartott. Ebben amúgy erősen reménykedtem, ugyanis hű ebem a lehető legközelebbről, pont alulról szemlélte az akciót – nem akartam, hogy agyoncsapja a leszakadó ág. Végül majdnem a sasnak sikerült…
A „rendkívüli esemény” utóélete ilyenkor a jelentések megírása, az érdekeltek mielőbbi értesítése. A madár lábán talált gyűrűk azonosító jelei, a jeladó felirata alapján hamarosan kiderült: ezt a rétisast Ausztriában, a Fertő-tó közelében, idén májusban szerelte föl az életútjának, élőhely-használatának titkait feltáró technikával az osztrák WWF munkatársa, Christian Pichler. A térképen a végzetes vadszőlő indáig követhető, hogy merre járt.
Az egyértelmű, hogy az „élettel összeegyeztethetetlen” a rétisas „függő helyzete”, a vadszőlő nyakára tekeredett indája. Ahogyan a krimikben látható patológusok mondják: ennél többet a boncolás után tudok mondani… Jelenleg nem zárható ki, hogy a szerencsétlenséghez hozzájárulhatott egy esetleges korábbi mérgezésből származó legyengült állapot. Éppen ezért a tetemet hatósági toxikológiai vizsgálatra küldte a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság.
Albert András, természetvédelmi őrkerület-vezető
Fotók: Albert András