Petőcz András Tiszatáj-díjas

A szerkesztőség 1992 óta, néhány alkalmat kihagyva, évente választ díjazottat a folyóirathoz kapcsolódó szerzők köréből. A korábbi évek díjazottjai között találjuk többek között Ágh Istvánt, Baka Istvánt, Grendel Lajost, Juhász Ferencet, Kiss Annát, Kovács András Ferencet, Sütő Andrást, Tandori Dezsőt, Térey Jánost, vagy a tavaly kitüntetett Háy János írót.

Petőcz András annak a nyolcvanas évek elején jelentkező írógenerációnak tagja, mely a közeli múlt megosztott, de masszívnak bizonyuló hagyományaitól és a közeljövő egyelőre láthatatlan (rendszer)váltásaitól egyforma távolságban, egy történelmi és irodalomtörténeti vákuum-helyzetben alakította ki jelenléte sajátos formáit. Fejlett csoporttudata és korán megnyilvánuló kultúraszervezői képessége (Jelenlét-antológia, Kassák-emlékkönyv) mellett is nehéz azonban művészetét elhelyezni az akkori irodalom felismerhető „munkamegosztásában”. E lélegzetnyi szünetet, írói sorsa adottságát Petőcz ugyanis arra használja, hogy megalkossa az idegen költői-írói profilját, ezt a későbbi alkotásai által komplex módon jellemzett, paradox irodalmi szerepkört. Az idegen alakjának Petőcz-féle jellegzetessége abban ismerhető fel, ahogyan ez a magát mindegyre újabb formákban közlő, de sosem megörökítő hang kívülállásának és különbözőségének modelljeit, a környezettel való párbeszéd eredményeként folyamatosan olvashatóvá teszi. Jellemző, hogy Petőcz pályája elején, a vers konjunktúrája idején következetesen megkérdőjelezi a hagyományos szöveg képességeit és elindul az irodalom nem-verbális tartományainak felfedezésére. Ma pedig, amikor a vers, ez az „ódon” médium, csupán az irodalmiság egy applikációjaként tűnik elénk és állandóan újabb platformokra költözik, Petőcz örömmel, de nem gyanútlanul tekint vissza a modernizmus nagymestereinek hagyatékára. Prózaírói munkásságának markáns teljesítménye a 2016-ban lezárult regénytrilógia (Idegenek, Másnap, Aysa), melyben az általa régóta vizsgált idegen jelenségét úgy körvonalazza, hogy az a jelenkor tragikus aktualitásai és a fogalomtörténet időtlenségbe vesző kontinuuma felől egyformán értelmezhető.

Petőcz András különböző műfajú írásaival 1988 óta, szinte folyamatosan jelen van a Tiszatáj hasábjain. Mindemellett 2010-ben a Behatárolt térben című, zárójelverseket tartalmazó könyvét, 2016-ban pedig A megvénhedt Isten című verskötetét is a Tiszatáj Könyvkiadó gondozásában jelentette meg.
A Tiszatáj folyóirat szerkesztősége és a Tiszatáj Alapítvány Kuratóriumának elnöke – a Tiszatáj-díj házhoz jön címszóval – személyesen viszi el és adja át a díjat a kitüntetettnek. Idei díjazottunkat december 15-én kerestük fel otthonában.

forrás: Tiszatáj Alapítvány