A békét az ember örökké keresi

Zene és vers ilyen szoros összekapcsolódása nem volt véletlen. Dani Imre életében szinte meghatározhatatlan, hogy a költemények vagy a muzsika szeretete jött előbb.
Dani Imre
„Végül is nem állnak távol egymástól. Minden művészet az érzelmek kifejezésén alapul. Különösen igaz ez a zenére és a költészetre. A kettő együtt pedig a dal műfaját alkotja” – fogalmazott Dani Imre, aki elmondta, hogy a 6 év terméséből összeválogatott versek legfőbb üzenet, hogy az embereknek össze kell fognia csak így érhető el a béke.
K. Tóth János, Dani Imre, Jóbi Annamária és Dani Zsuzsanna
A zenés est során Jóbi Annamária beszélgetett a szerzővel. A kopáncsi származás felelevenítése mellett egy központi kérdés volt, hogy elérhető-e, megteremthető-e a béke. „A békét az ember örökké keresi. Én nem hiszem, hogy valaha meg fogom találni, nem tartom magamat olyan kiváltságosnak. Vannak olyan pillanatok, amikor azt hiszi az ember, hogy maradéktalanul boldog, de ez csak a látszat” – mondta Dani Imre.
A Ha majd… című dal az Artus Duo előadásában
A versek Dani Imre, lánya, Dani Zsuzsanna, K. Tóth János és Jóbi Annamária tolmácsolásában hangzottak el az esten. Emellett az Artus Duo (Dani Imre – K. Tóth János) muzsikált, amelynek során saját dalok csendültek fel.
ÉR.
Dani Imre: A hajlíthatatlan
Erős vagy, szívós,
nyakas,
mint a rugóban
élő vas,
mint üllő, kit
életre kelt
kalapács keményen
nevelt,
szikrákat munkára
fogva,
füstölgő parazsat
fonva.
Madárszárny vagyok,
hűs, éles
hasított levegőre
éhes,
felhőtetőt seprő
páros,
pengetestű
mutatványos,
– táncol, pörög a Föld
szélén –
az Ég billeg szárnya
végén.
Dőlt kévékre szemet
vető,
magokra éhező
malomkő
vagyok, ki egyedül
vájja
önsúlyát, kergeti,
rágja,
szavát álmaiba
őrli,
el nem szórja,
el nem csépli…
Vállat vetek minden
vállnak,
szolgahitű
szabadságnak
hajlongó, magányos
gőgnek,
kegyosztóknak,
– meg nem törnek –
mert erős vagyok, szívós,
nyakas,
mint a rugóban
éledő vas.