Szürke-sárgában pompázik a Fekete könyv

Pákozdy Ferenc (1904–1972) egyike az irodalmunkban sajnos gyakori “elfeledett költők”-nek. 1917-ben jelent meg nyomtatásban első költeménye. Jogi doktorátust szerzett, de hosszú évekig újságíróként dolgozott. A két világháború között két verseskötete jelent meg. 1952 novemberétől lett a Debreceni Egyetem könyvtárának munkatársa – így köti össze Hódmezővásárhelyt és Debrecent Pákozdy Ferenc. Érdekesség, hogy Németh László róla mintázta Égető Eszter című regényében Hallgató Sanyi alakját. Debrecenben írta utolsó kötetének, az Esthajnalnak verseit.

1956 októberétől és 1957 márciusáig folyamatosan fogalmazza meg a forradalommal, annak utózengével kapcsolatos gondolatait verses formában Pákozdy Ferenc.  Mindent egy fekete noteszbe jegyez fel, hogy kevésbé keltsen feltűnést.

Lakner Lajos

„Korábban ezeket a verseket már közölték, összegyűjtve a többivel, de azt gondoltuk, érdemes lenne ebből egy külön kötetet csinálni. S ennek az érdekében nemcsak, hogy ezeket a költeményeket beválogattuk, hanem próbáltuk művészi könyvvé formálni illusztrációkkal, magának a kötetnek a megjelenési formájával is – fogalmazta meg Lakner Lajos, a Déri Múzeum tudományos igazgató-helyettese. Ezekben a versekben megvan a lelkesedés, amikor kitör a forradalom. Ahogy egyre kevesebb a remény, ráül az ő személyiségére is a tragikus életérzés. Egyik ’56-os versét közölte a helyi sajtó, ezért többször elfogták, kihallgatták. A forradalmi eseményeket követően is folyamatosan megfigyelés alatt tartották, a jeles ünnepek előtt Pákozdy Ferenc rendre fogdába került. ’56-os szereplése, szerepvállalása miatt megbélyegzik, és nehezen jut sajtóhoz, egyáltalán szóhoz. Nemcsak az életút, amit bejárt, hanem maga az ember is nagyon különleges volt. „Sok legenda kering az ő viselkedéséről. Állandóan Bocskaiba öltözött. Remek sakkjátékos volt. Egy olyan figura volt a városban, akit mindenki ismert” – tette hozzá Lakner Lajos.

Diószegi Szabó Pál és Lakner Lajos

Az új, szürke és sárga színekben játszó kötet mellett a könyvbemutatón feltűnt az eredeti Fekete könyv is, amelyet Diószegi Szabó Pál költő, történész mutatott meg a közönségnek, miközben Lakner Lajossal és a könyv borítóját és grafikai tervét készítő Süli-Zakar Szabolccsal beszélgetett. Diószegi Szabó Pál szerint ezek a versek Pákozdy Ferenc munkásságának központi elemei:

##audio:5061##

ÉR.

A vers, amely miatt egész életére megbélyegezték a “48 óta” kezdetű, az első a Fekete könyvben:

I.

48 óta ily nagy, ily dicső,

ily nemes nem volt ez a nép.

Új hit, új remény, új erő

avatja szentté cenk nevét.

Hős vére, hullton-hull a vér,

hős dala szállton-száll a dal.

Nem szégyen többé, nem fekély,

nem dög az ember, ha magyar.

Nem fáj a földnek. Vagy ha fáj,

ismét egy szentelt fájdalom,

egy áldott görcs vonaglik át

az avaron, az ugaron.

Vajúdik a föld. Iszonyú.

Gyönyörű. Nemzet születik.

Sikolt a föld, a haza. Bú

és öröm csap az egekig.

Micsoda próba! Micsoda

tánc! Micsoda keresztelő!

Úgy mossa mint egy mostoha

hajh rossz fiát a jó szülő.

Saját könnyibe’-véribe’

fürdik az újjászületett

agg gyermek. Hajh, vagy éri be

vagy se vele a rettenet.

Az irigy sors, a porkoláb

önkény, a bakó hatalom.

Hüledezik a nagyvilág

mind keleten mind nyugaton.

Fenekszik, fortyog, fojtogat,

hízeleg, hódol, hiteget.

Valahány kuvasz, mind ugat.

Valahány kígyó, mind sziszeg.

Undok vashernyók, ostoba

vasfők, otromba vasfogak,

szörnyű sugalmak, pipogya

súgók, alattom sugarak.

Valahány óriás ököl

fertő varázs, mind ellenünk.

Egyedül vagyunk. Csak a föld,

Hajh, csak az ég van mivelünk.

A véres föld, a könnyes ég.

A Hadak útja. A Halál.

S a szívünk mégis tűzben ég.

S a lábunk mégis táncra jár.

Hiába nyílik száz verem

száz meg száz éhes temető,

túl minden fene fegyveren,

mibennünk kel minden kelő.

Minden tiszta mag, dús vetés,

minden jó csillag büszke nap,

minden győzelmes szenvedés,

szabad szó szabad gondolat.

Mi vagyunk most, mi, mi a mérték

Se ördögök, se angyalok,

de emberek. Óh, hogy megértük

ezt is! Köszönöm, magyarok.