Tizenkét év járt egy pisztolyért

Makóra 1956. november 9-én érkeztek meg a szovjet tankok, s ezzel gyakorlatilag véget is ért a városban a forradalmi megmozdulás. Erre emlékezett meg első alkalommal csütörtök este a Csanád vezér téren felállított kopjafáknál a Szirbik Miklós Egyesület.

– Az esemény ötletgazdája Marosvári Attila történész volt, aki alaposan feldolgozta a 61 esztendővel ezelőtti makói történéseket, s a kutatómunkája jövőre könyv formájábban is megjelenik – nyilatkozta Forgó Géza. Az egyesület elnöke hozzátette: nem csupán az áldozatok emléket előtt kívántak fejet hajtani, hanem a meghurcolt túlélőkért is, ezért gyújtottak mécsest az emlékhelynél.

Mielőtt felgyúltak volna a tisztelet apró lángjai, Marosvári Attila röviden beszélt arról, mi is zajlott 1956 őszén Makón. – Nem voltak véres összecsapások a városban, a forradalmárok egy-két kisebb kaliberű puskát leszámítva, gyakorlatilag fegyvertelenek voltak, a Szeged felől érkező tucatnyi páncélosra így rá sem lőttek, hiszen tudták, nem árthatnak nekik – fejtette ki a történész. Jól is tették, mert a Vörös Hadsereg katonái nem hagyták volna válasz nélkül az egészet, s az vérfürdőt eredményezett volna.

Az 1956-os cselekményekért 33 makóit állítottak bíróság elé. A legsúlyosabb büntetéssel egy fiatalembert sújtottak, aki fegyvert rejtegetett. – Tizenöt évnyi börtönbüntetést kapott, de nem kellett végig letöltenie, mert az 1960-as esztendőkben amnesztiávál szabadult – folytatta Marosvári Attila. Egy banki tisztviselőnek is egy fegyver, pontosabban egy pisztoly okozta a vesztét. Egy külföldre szökő ismerősétől kapott egy csomagot, hogy őrizze meg, mert valaki majd jönni fog érte. A nő várt és várt, de senki sem jelentkezett. Ekkor kibontotta a dobozt, s egy pisztolyt talált benne. Pánikba esett, s a lehető legrosszabb döntést hozta: nem szólt erről a rendőrségnek, hanem bevitte a munkahelyére és elrejtette az irattárban. Természetesen pár nap alatt előkerült a fegyver, s ezért 12 évet kapott.

Munkatársunktól. K.