Hűen őrizte a titkárnő a Beatles együttes legkényesebb titkait

Tinédzser lányok milliói tartották a világ legszerencsésebb emberének. Több mint tíz éven át dolgozott a földkerekség legnépszerűbb zenekarának, ám ezalatt nem adott ki sikamlós információkat az együttes tagjairól, később pedig teljesen elzárkózott a nyilvánosságtól. Freda Kelly több mint negyvenévnyi hallgatás után, 2013-ban felfedte régóta őrzött titkát, amiről családtagjain és néhány munkatársán kívül senki sem tudott: 1961 és 1972 között ő volt a The Beatles titkárnője.

Pince a zöldségpiaccal szemben

Freda Kelly Liverpoolban született 1944-ben. Mindössze másfél éves volt, amikor édesanyja rákban meghalt, ezután édesapja nevelte, aki élete végéig féltve szerette lányát. Freda tizenhat évesen, a család rozzant anyagi helyzete miatt hagyta ott az iskolát, és gépírónőként helyezkedett el, élete azonban hamarosan gyökeres fordulatot vett.

Egy ártatlan meghívással kezdődött minden. 1961-ban egy napon két munkatársa elvitte ebédelni egy olyan helyre, ahol korábban még nem járt: a Cavern Club pincéjébe, amely éppen egy zöldségpiaccal szemben feküdt. Fredát a zárt levegőjű helyiségben terjengő szagok eltántorították volna a helytől, ha a klubban aznap játszó zenekar nem tesz rá mély benyomást. Ekkor látta először játszani a Beatlest. Freda innentől kezdve a Cavern Club törzsvendége, a Beatles koncertjeinek lelkes látogatója lett, és hamarosan a Beatles Fan Club élén találta magát.

A világhírnévtől ekkoriban még távol álló zenekar tagjai a koncertek után rendszeresen leültek beszélgetni a közönséggel. A lány persze mindegyik fiúba beleszeretett, időről időre változott az éppen aktuális preferenciája. Emlékei szerint Paul McCartney volt a legkedvesebb, George Harrisont csendes, elmélkedő embernek ismerte meg, John Lennon pedig igazi hangulatemberként viselkedett. Még nem Ringo Starr, hanem a Beatles legnagyobb vesztese, a nők által körülrajongott, jóképű Pete Best volt az együttes dobosa. Ekkor még senki sem gondolta, hogy csak néhány hónapnak kell eltelnie, és tinédzserlányok tízezrei fognak sikongatni a zenekar koncertjein.

1962 elején Brian Epstein, Liverpool legnagyobb, egyéb tartós fogyasztási cikkeket is árusító lemezboltjának tulajdonosa felfigyelt a Beatlesre, és a zenekar menedzsere lett. Mivel éppen egy titkárnőre volt szüksége, és látta, hogy Freda rendszeres látogatója a banda fellépéseinek, felajánlotta neki a posztot. A lány persze nem sokat gondolkodott azon, hogy elfogadja-e az állást, amelynek révén folyamatosan a kedvenc együttese közelében lehetett.

Ezt azonban valahogyan be kellett adnia az őt a széltől is óvó édesapjának, ami nem ígérkezett könnyű menetnek. A 17 éves lány végül azt a taktikát választotta, hogy egy alkalommal csak úgy mellékesen, foghegyről odavetette édesapjának, hogy hétfőn kezd az új munkahelyén.

A lányát egyedül nevelő férfi persze azonnal visszakérdezett: „Van ennek valami köze a Beatles-hez?” Fredának válaszolnia sem kellett. A nézése is elég volt ahhoz, hogy az apa a kezében lévő teáscsészét egy erélyes mozdulattal az asztalra helyezze, nem hagyva kétséget afelől, mi a véleménye lánya lépéséről. Lányának kifejtette, hogy az állás egy évig sem fog tartani, Freda azonban meg volt róla győződve, hogy ennél jóval hosszabb munkaviszonyra számíthat. Bízott kedvenc együttesében.

Egyszerre a zenekar nővére és lánya

Freda egyik fő feladata a zenekar rajongói klubja ügyeinek intézése volt, amelyet otthonról menedzselt, ám mivel az együttes második kislemeze, a Please Please Me megjelenése után már naponta több száz levél érkezett a címére, amelyet édesapja is szóvá tett, lépni kellett.

Brian Epstein a NEMS hatalmas áruházában és irodaházában található irodája mögötti raktárból alakította ki azt a helyiséget, ahonnan Freda az elkövetkező években a titkárnői teendők mellett a rajongók ügyeinek intézését is ellátta. Nála mindössze tíz évvel idősebb főnöke ismert volt éles kirohanásairól, ám Freda általában remekül kezelte a dühkitöréseket, amelyeket a menedzser számos esetben megnyilvánuló nagylelkűsége egyébként is ellensúlyozott.

A titkárnő páholyból nézhette végig a Beatles világhírű zenekarrá válásának egyik kulcsmozzanatát, az 1962 októberében Liverpool legnagyobb színházában, az Empire-ben adott koncertet. Az együttes csak beugrott az eredeti fellépő helyett egy Little Richard-koncerten, ám Freda ekkor már úgy gondolta: kedvencei ezzel elindulnak a siker útján.

És 1963 valóban az áttörés éve volt. A januárban megjelenő, már említett Please Please Me mindössze egyetlen londoni slágerlistán nem került az első helyre. A Record Retailer „mindössze” a második pozícióra tartotta érdemesnek a dalt.

Eközben Freda megkérdőjelezhetetlenül a Beatles-család tagja lett. Az együttes tagjai – ahogy Paul McCartney mostohaanyja fogalmazott – a testvérüknek, családjaik pedig a lányuknak tekintették a szeretni való titkárnőt. Órákat tudott beszélgetni Ringo Starr édesanyjával, akivel különösen jóban volt, de remek kapcsolatot ápolt például Paul McCartney édesapjával is.

Freda szerint a hírnevet a legjobban a Harrison család élvezte. A Beatles szólógitárosának édesanyja, Louise gyakran még otthonában is fogadott rajongókat, édesapja, Harold pedig táncolni tanította a titkárnőt. Nem véletlen tehát, hogy Freda a Beatles rajongói újságjába úgy szedte össze a híreket, hogy a családoktól tájékozódott, ügyelve persze arra, hogy az éppen aktuális cikkek ne vájkáljanak mélyen a tagok magánéletében.

Rágógumi, hajtincs és párnahuzat

A Beatlemánia csúcsán a zenekar napi több ezer levelet kapott, így Freda ezekben az években akut alváshiányban szenvedett. Bár a bandatagok sokszor megfordultak az irodában, és ilyen esetekben a dolgozók kérésére számos Beatles-emléktárgyat elláttak az aláírásukkal, a titkárnő munkatársaival együtt egy idő után már nem tudta kezelni a helyzetet, és egy trükkhöz folyamodott: egy olyan pecsételőt használt, amely a papírra nyomva egy hiteles autogram látszatát keltette.

Az irodába számtalan különös rajongói óhaj futott be, és ha Fredának lehetősége volt rá, mindig teljesítette a kéréseket, mivel – mint fogalmazott – egy volt közülük, vagyis tudta, mire van szükségük. Volt, aki egy párnahuzatot küldött, azzal a kéréssel, hogy húzza rá Ringo Starr párnájára, és miután a dobos egy éjszakát aludt rajta, a huzatot küldje vissza.

Mivel Kelly jó viszonyban volt Ringo édesanyjával, segítségével teljesítette az imádó kérését. De kapott olyan rajongói levelet, amelyben egy lány azt kérdezte, ha küld egy térképet, meg tudná-e kérni Pault, hogy eljöjjön a hat órakor kezdődő partijára.

Volt, aki rágógumit küldött, majd miután a zenekar tagjai megrágták, Freda visszaküldte a rajongónak. Emellett gyűjtötte a zenekar tagjainak hajvágásból maradt tincseit, mivel rengeteg olyan kérés futott be hozzá, amely erre vonatkozott.

Mivel Fredát sokszor látták együtt a Beatles tagjaival, több szóbeszéd is szárnyra kelt. Egy alkalommal például elterjedt a pletyka, hogy McCartney feleségül vette a titkárnőt – ennek persze semmiféle valóságalapja nem volt.

1969-ben pedig az a hír terjedt el, hogy a Macca becenévre hallgató énekes-basszusgitáros három évvel korábban meghalt egy autóbalesetben, és a zenekarban csak a „hasonmása” szerepel. Rajongók tömegei telefonáltak kétségbeesetten, de Freda addig nyugtatgatta őket, hogy a végén ő maga is hinni kezdett a rémhírnek. Végül Paul apja nyugtatta le a titkárnőt, aki telefonon közölte vele, hogy nemrég látta a fiát.

Freda titka

1965 fordulópont volt a zenekar életében. Epstein elhatározta, hogy Londonba teszi át az együttes székhelyét, Fredát azonban édesapja nem engedte, és a lány eleget is tett a kérésnek. Ezért beadta a felmondását, a menedzser azt azonban nem fogadta el, így Freda Liverpoolból intézte a banda ügyeit. A bomlás jelei azonban ekkor már felfedezhetők voltak a zenekar körül, Epstein 1967 augusztusában, gyógyszer- és alkohol-túladagolás miatt bekövetkezett halála pedig különösen romboló hatással volt a tagokra.

A Beatles feloszlásáért sokan még ma is Yoko Onót okolják, Freda szerint azonban a fiúk között már korábban megbomlott az addig tökéletes összhang. Paul McCartney és John Lennon megpróbálták egyben tartani a csapatot, de akkor már mindenki a maga érdekeit nézte, mindenkinek megvolt a maga szólista terve – természetesen nekik is.

A 60-as évek végén, a Beatles szétesésével egy időben Freda is családos ember lett, így voltaképpen nem élte meg tragédiaként a tagok szétszéledését. Úgy vélte, a legjobb időszakot a kezdetek jelentették: amikor a fiúk felkerültek a slágerlistára és először jártak Amerikában.

1972-ben bejelentette, hogy nem vezeti tovább a rajongói klubot, ennek ellenére még éveken át válaszolt a rajongók leveleire. Miután 1970-ben a banda felosztott, az általa az évek során összegyűjtött emléktárgyak többségét elajándékozta a rajongóknak – neki mindössze négy doboza maradt, amelyek javarészt az általa szerkesztett Beatles-havimagazinokkal vannak tele.

Freda hosszú évtizedekig nem osztotta meg senkivel, ki volt ő valójában. A munkahelyén is csak néhányan tudtak arról, hogy kiknek dolgozott a hatvanas években. Saját bevallása szerint meglehetősen prózai okokból hallgatott évekig. Úgy gondolta, senki sem lett volna kíváncsi egy titkárnő történetére.

Ennél persze nyilvánvalóan többről van szó, mivel többször kapacitálták rá, hogy írja meg könyvben, amit az együttesről tud. Mindig lojális maradt azonban a zenekarhoz, és sohasem adott ki belső információkat a sajtónak, annak ellenére, hogy finoman szólva is lett volna rá igény.

Végül lánya ösztönzésére belement abba, hogy felidézze a történetet. Magnóra mondta a sztorit, hogy unokája is megismerhesse, milyen élete volt nagyanyjának fiatal korában. Ryan White amerikai rendező 2013-ban szerzett tudomást a történetről, amelyből végül egy interneten indított gyűjtésnek (amelyen közel 60 ezer font gyűlt össze) dokumentumfilmet forgatott. A Good Ol’ Freda című dokumentumfilm (a címet a Beatles egy, a rajongói klubnak szánt 1963-as karácsonyi felvételéből vették) óriási siker lett, a texasi Austinban rendezett amerikai premieren öt perces álló tapssal jutalmazták az alkotást.

Forrás: mult-kor.blogstar.hu