Mártírok mellett szerelmet is virágzott ’56

Csizmadia Zoltán a Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt 1956-ban, míg későbbi felesége, Csizmadia Zoltánné dr. Simon Jolán a Műszaki Egyetemen volt negyedéves hallgató. Az ő történetük tulajdonképpen nemcsak a forradalomról szól, hanem egy megismerkedés története is, hiszen 1956 októberében találkoztak. Akkor, amikor Jolika néni és társait egy másik kollégiumba költöztették, oda, ami nagyon közel volt leendő férje kollégiumához. Egy vacsorán találkoztak, ahol Jolika néni, miközben merítette Zoltán tányérjába a babgulyást, megjegyezte, mennyire hasonlít a férfi Kodályra. Jolika néni nagy Kodály-rajongó volt már akkor is – mesélte a keddi kötetbemutatón Csizmadia Zoltánné dr. Simon Jolán, a könyv társszerzője (férje ugyan Hódmezővásárhelyre eljött, de a bemutatót már nem csinálta végig, mert nem érezte jól magát). Így kezdődött az ő történetük, amelybe a romantikus szálon túl rengeteg tragikus sors vegyült.

Csizmadia Zoltánné dr. Simon Jolán

A férfi volt, aki a forradalomba már a kezdetektől bekapcsolódott, ott volt a rádiónál október 23-án, illetve ezután is folyamatosan részt vett az eseményekben, míg felesége inkább a november 4-e utáni eseményekben vett részt. Csizmadia Zoltánt a megtorlások idején végül nem távolították el az egyetemről, mert tanárai kiálltak mellette, megmentették.  Később festő lett, és Hódmezővásárhelyre is rendszeresen járt. Feleségét a forradalomban betöltött szerepe miatt többször bevitték a rendőrségre, megverték, magánzárkába zárták. Később vegyészmérnökként végzett az egyetemen.

A saját történetükön túl a könyvben a legnagyobb hangsúly a főiskolások forradalomban betöltött szerepén van. Az egyik meghatározó esemény november 7-éhez kapcsolódik, amikor az intézmény alagsorában négy hallgatót és négy katonát végeztek ki, szitává lőtték őket a pincében. A Magyar Képzőművészeti Főiskolának ez a nyolc halálos áldozata volt a forradalomban – tudtuk meg Nagy Gyöngyitől, az Emlékpont történésztől, aki Jolika néni beszélgetőpartnere volt a rendezvényen.

Nagy Gyöngyi

Október 23-án az MKF tagjai is ott voltak a Petőfi szobornál, a Bem téren, a Parlamentnél, a rádiónál és a Sztálin-szobor ledöntésénél. A forradalom reményteli, boldog napjaiban mindegyikük tette, amit tenni tudott. A szovjet tankok megérkezésének hírére felkészültek a főiskola épületének megvédésére. November 6-án plakátokat készítettek, hogy tiltakozzanak. Majd a szovjet tankok körülvették az épületet. Csűrös Zoltánt, Komondy Sándort, Bódis Antalt, Kovács Jóskát agyonlőtték, illetve négy kiskatonát is, akiknek még a nevét sem lehet tudni.

A Magyar Képzőművészeti Főiskola hallottainak emlékét, illetve a fiatalok forradalomban betöltött szerepét a Csizmadia-házaspár a ’90-es évektől kezdődően, amikor már lehetett beszélni ezekről a dolgokról, ápolja.  Jolika néni az ’56 Magyar ifjúsága című könyv megjelenésével kapcsolatban ezt mesélte: „A férjem kapott egy írásbeli felkérést a főiskolától, hogy írjon könyvet erről a témáról. Akkor elkezdtük, és minden könyvet megvettünk, ami addig a témában megjelent. Én irodalmaztam történeti hivatalban, levéltárban, és összeszedtük a dokumentumokat. ”

ÉR.