Sokaknak 1990-ig tartott a kádári megtorlás

Az ’56-os forradalmi eseményekkel a tavalyi évben, a 60. évforduló kapcsán foglalkozott kiemelten a hódmezővásárhelyi Emlékpont. Idén a forradalom és a szabadságharc leverését követő megtorlások eseményeit helyezték a tevékenységük középpontjába.
A kádári Magyarországon megtorlásról 1956 végétől egészen 1961-62-ig beszélünk, amelyet 1963-tól a konszolidáció időszaka következett, az, amikor Kádár János helyre akarta állítani a párt megtépázott tekintélyét, és egyfajta enyhülés következett be az országban. Több mint 26 ezer ítéltek el politikai okok miatt ’56-os kiállásuk és szerepvállalásuk miatt. Több mint 220 halálos ítéletet hoztak. Heten a börtönben haltak meg. Mintegy 180 ezren pedig külföldre voltak kénytelenek menekülni.
Dr. Miklós Péter
Dr. Miklós Péter, az Emlékpont történésze hangsúlyozta, hogy a kádári rendszer az ’50-es években, illetve a ’80-as években lényegét tekintve nem különbözött: „Kádár János, a kádári politikai rendszer kifejezetten felelős azért, hogy a szovjet megszállók érdekeit a magyar nemzeti függetlenséget és a magyar szabadságot követelő fiatalok érdekeivel szembe helyezték. Ez a kádári rendszer, ami ’56 novemberében kezdődött módszertanát, személyi összetételét, ideológiáját tekintve részben eltér a ’89-es politikai rendszertől, de lényegét tekintve ugyanaz.”
Dr. Jobbágyi Gábor
Ezt erősítette meg dr. Jobbágyi Gábor, jogász, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog-és Államtudományi Kar egyetemi tanára is előadásában, aki azt fejtette ki, hogy a megtorlás közvetlen áldozatain (a kivégzettek, a bebörtönzöttek, a elüldözötteken) túl foglalkoznunk kell a hozzátartozókkal is, így a megtorlás áldozatai sokkal nagyobb méreteket öltenek, illetve időben sem szorítkozhatunk kizárólag az 1963 előtti időszakra. Hiszen nagyon sokan voltak, akiket bőven 1963 után is atrocitások értek.
##audio:5007##
Dr. Juhász Tünde
Dr. Juhász Tünde kormánymegbízott, a Csongrád Megyei Kormányhivatal vezetője köszöntötte a konferencia résztvevőit: „Már addig eljutottunk, hogy az áldozatokról kegyelettel emlékezünk, de a bűnösöket is nevén kell nevezni. Az igazsággal, a múlttal való szembenézéstől nem kell félni, mert végül szabaddá tesz.”
A megtorlók végrehajtói közül a karhatalmisták szerepéről, valamint a sortüzekről tartott előadást Dr. Kahler Frigyes nyugalmazott tanácsvezető büntetőbíró. Arra a kérdésre, hogy milyen emberek vettek ezekben részt a szakember így válaszolt: „Olyan emberek, akik valamilyen oknál fogva csatlakoztak a Kádár-kormány fegyveres erejéhez. Vagy ilyen pártaktivisták voltak, de voltak közöttük honvédtisztek és a volt ÁVO-nak a tagjai is.”
Dr. Kahler Frigyes
Dr. Kahler Frigyes még hozzátette: „ A mai kor embere és minden kor embere tartozik annyival, hogy a humánumot tisztelje. Ezért én nem bocsátkozok számháborúba a halottak számát tekintve, mert az a véleményem, hogy az egy halott a sok halott.”
Dr. Zinner Tibor
A rendezvényen előadást tartott még Prof. Dr. Zinner Tibor a VERITAS Történetkutató Intézet levéltárvezetője (Kivégzések Magyarországon 1945-1988 között, különös tekintettel a kádári megtorlásra), valamint Vincze Gábor, az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark történésze (Egy békési „ellenforradalmár” csoport pere 1957-ben).
Vincze Gábor
ÉR.