A kölcsönözhető mesterségek

Szombaton elsősorban nem olvasni, hanem egy kicsit kézműveskedni várták a látogatókat a makói könyvtárban. A Szent János téri intézmény olvasóterme ezért egy óriási műhellyé alakult át, ahol számos hagyományos magyar mesterség elevenedett meg. Főleg a gyerekekre készültek a szervezők, de szerencsére a kicsikkel érkező szülők is aktívan részt vettek a munkában.

Csuhé- és kosárfonókat, csipkeverőt és egyéb, főleg kézügyességet igénylő tevékenységek űzőit Vargáné Nagyfalusi Ilona fogta össze. – Nagy jó társaság dolgozott együtt a könyvtárban, én például a csuhéből készített dolgok rejtelmeibe avattam be az érdeklődőket – fejtette ki az egyik szervező. Az is kiderült, hogy az egyik legjobban megmunkálható csuhét a lófogú kukorica adja. De miért is? – azt Vargáné Nagyfalusi Ilona itt részltezi:

##audio:4985##

Sipos Viktória

Vesszőt nem volt egyszerű szerezni, de a kosárkák készítői nem is estek emiatt kétségbe, hiszen régi újságpapírokat hengereltek fel, jó szorosan, s ez helyettesítette az ősi alapanyagot. – Ez nem is baj, mert az egyik kedvenc megmunkálandó anyagom úgy is a papír – árulta el Sipos Viktória. Az Almási iskola hetedik osztályos diákja egy kis kosárkát fabrikált, miközben beszélgettünk vele. Megtudtuk tőle: nem ajándéknak szánja, hanem ebben fogja tartani a körömlakkjait.

Ami a mai gyerekeknek a szabadidő hasznos eltöltése, az egykoron a mindennapok fontos része volt. – Telente, mikor nem lehetett kint a földeken dolgozni, maguknak készítettek el a szüleink szinte mindent, a lábbelitől kezdve egészen a tányéron át a kosárig – vette át a szót Kakas Istvánné. Az apátfalvi asszony is igen ügyeskezű, amit édesapjától örökölt, s csuhéfonás közben elmesélte, hogyan is gyártottak otthon szandálokat, íme:

##audio:4986##

Munkatársunktól. K.