1956 – huszonhárom portréba sűrítve

Egy-egy fontos történelmi pillanatot az utókor többnyire személyekhez köti. Így volt ez pénteken a makói József Attila Múzeumban is, ahol huszonhárom portrén keresztül mutatták be az érdeklődőknek, milyen is lehetett 1956-ban az a néhány pesti utca, melyet szovjet tankok lánctalpa szaggatott és tiporta a szabadságharcosokat. Ezért is mondta a makói kiállítás megnyitása előtt alig pár órával Maroslelén Németh Domonkos iskolaigazgató, hogy nehéz az emlékezés a névtelen hősök fémjelezte eseményre.

Dr. Miklós Péter történész, a hódmezővásárhelyi Emlékpont igazgatója nyitotta meg a makói tárlatot. Három képzőművész, Oláh Mátyás László és nővére, Katalin Kinga szobrászok, valamint Kiss Adél festő alkotásaiban jelentek meg a 23-ak. – Egy portrénál az a csodálatos, legyen az akár a nagyapát ábrázoló kép a nappali falán, ha ránézünk, mindig mésképp néz vissza ránk, hol neheztelve, hol elismerően, máskor pedig mosolyogva – vélekedett Oláh Mátyás László. A szobrászművészt arra kértük, egy fotó kedvéért álljon annak az 1956-os hősnek a portréja mellé, aki a számára a legkedvesebb. Ő pedig Szabó Jánost választotta. S hogy miért? – itt hallja tőle:

##audio:4972##

A kiállítást nem csupán helyiek nézték meg, hanem jöttek vendégek Kisoroszból, Igazfalváról, Bodófalváról, Torontálvásárhelyről. Ezen a hétvégén rendezik meg ugyanis a határon túli makóiak találkozóját. Ez azt jelenti, hogy településekről jöttek küldöttségek, melyeket nagyrészt olyanok alapították egykoron, akik Makóról származtak el. Őket is bevonták az 1956-os megemlékezésbe. Erről Szikszai Zsuzsanna múzeumigazgató itt beszél:

##audio:4974##

– Nagy örömmel tölt el, hogy itt lehettek, hiszen nálunk még az 1956-os megemlékezések szervezése szinte még gyermekcipőben jár, ezért azt is mondhatom, hogy tanulni jöttem – árulta el mosolyogva Kabók Imre. A vajdasági Kisorosz polgármestere hozzátette: több mint két évtizede indult a szorosabb együttműködésük Makóval. Erről, illetve a 61 esztendővel ezelőtti események újbóli felelevenítéséről beszélgettünk, íme:

##audio:4973##

Munkatársunktól. K.