188 éve született Nyizsnyai Gusztáv

Amint egy 1900-as életrajzban olvashatjuk, „már mint gyermek föltűnt kellemes szép hangja, a zenére való nagy kedve és hivatottsága”. Tizenhat éves korától házitanító, nevelő. Részt vett az 1848-49-es szabadságharcban, hídászként szolgált.
A szabadságharc leverése után bejárta az ország számos városát, Reményi Edével, Hollósi Kornéliával, hangversenyekkel tartva ébren a nemzeti érzést. A „magyar trubadúr”, ahogy a korabeli sajtó emlegette,, „hangorának” nevezett gitárjával saját dalait adta elő, mindenhol rendkívüli sikerrel. Művei népdalszerűen terjedtek, mintegy hetven dala ismeretes. Öt évi nagykőrösi tartózkodás után, 1862-ben költözött végleg Vásárhelyre, itt tisztviselőként dolgozott, s természetesen lelkes szervezője volt a helyi kulturális életnek, dalárdát is alapított. Művei tervezett összkiadásából csak két füzet jelent meg, a Dalvirágok és a Nefelejcsek. (1859, 1862.)
1927-ben utcát neveztek el róla, a Pásztor János által készített mellszobra (1900) a város első köztéri alkotása.

Kőszegfalvi Ferenc

Forrás: „Az utolsó magyar vándorlantos” – Nyizsnyai Gusztáv emlékezete  (Berei Erzsébet, dr. Varga István, Kőszegfalvi Ferenc). Péczely Attila Ének- Zenei Alapítvány. Hmv. 2015.