Egy ifjú tudományág hétköznapi Szent Gráljai

Sokakban élhet egy romantikus, idealizált kép a régészekről. Bevallom bennem is. Ecset, kalap és ostor is dukál ehhez a képhez, és nagy adag félelem a kígyóktól. A filmek tehetnek róla, semmi kétség. Miközben a régészet egészen más, és a hétfői beszélgetésnek egyik célja az volt, hogy egy kicsit mi, civilek is bepillantást nyerjünk a „múlt néma szemtanúinak” szorgos, aprólékos munkájába.

fényesi Tóth János

Fényesi Tóth János, az est főszervezője, szerkesztője, műsorvezetője elárulta, hogy bizony gyerekként az ő fejében is megfordult, milyen csodálatos lenne régésznek lenni. Valószínűleg sokaknak a fejében megfordult hasonló gondolat. De vajon egy hivatásos régész is erre készül egész életében, vagy ez is csak egy szakma, ami, így vagy úgy, de megtalálja az embert? Csányi Viktor erre a következőt reagálta: „Én azt szoktam mondani, hogy kétféle gyerek létezik: az egyik csillagász akar lenni, a másik űrhajós. Az egyik szeretné távolról szemlélni a dolgokat, és a rejtélyeket megoldani, a másik pedig megélni. Nekem is volt egy olyan korszakom, amikor régész szerettem volna lenni. De ez nem egy 5 éves korban megszületett, majd konok módon végigvitt álom volt. Hiszen a középiskolát például Békéscsabán egy közgazdasági iskolában végeztem, ahonnan nem mondom azt, hogy olyan magától értetődő volt, hogy aztán a Szegedi Tudományegyetem régészet szakán fogok végezni.”

Csányi Viktor

Azóta pedig Csányi Viktor személyes küldetésének tekinti, hogy a régészetet egy kicsit közelebb vigye az emberekhez. „Fontos nekem, hogy egy kicsit nyitottabbá tegyem ezt az utóbbi időben igencsak bezárkózó tudományt. A bezárkózásnak több oka van. Az egyik, hogy az utóbbi két évtizedben mérhetetlenül sok munka szakadt erre a tudományágra. Illetve rendkívül gyorsan fejlődik, és ezáltal a szakembereknek bőven elég ezzel lépést tartania. Szinte napról napra változnak például a különböző természettudományos módszerek, amelyeket egy-egy feltárásba be kell építeni. Irdatlan mennyiségű munkáról van szó. A híradásokban lehet hallani, hogy most itt építenek egy autópályát, amott egy elkerülőt, máshol pedig egy nagy gyár épül. Ezeken a helyeken mind jelen vannak a régészek, feltárásokat végeznek, és százezres négyzetméterekről beszélünk, amiket át kell fogni. Míg például a ’30-as években egy 500 négyzetméteres terület már nagynak számított régészeti szempontból.”

Vásárhelyen a Tornyai János Múzeumban két régész dolgozik: Csányi Viktor az egyik, Tóth Katalin pedig a másik szakember. Igyekeznek az eredmények publikálására is nagy hangsúlyt fektetni. Jelenleg is egy kötetet készítenek elő, illetve még egy másik ásatásról szóló tanulmánykötet is megjelenhet az idén. „Minden egyes munkába az ember úgy veti bele magát, hogy bármi lehet belőle. Minden terepen töltött napnak megvan az izgalomfaktora. De nem minden arany, ami fénylik. Nem minden lelet tarthat nagyon nagy érdeklődésre számot. Nem minden évben tárunk fel egy kingéci aranyleletet. Persze, minden kutató életében van olyan pillanat, amikor megtalálja a saját Szent Grálját. De számomra például az is nagyon izgalmas volt, amikor a csomorkányi templomrom mellett egy irtózatosan picike szelvényben Árpád-kori árkok, gödrök részletét megtaláltuk, és ezáltal bizonyítani lehetett régészetileg, hogy létezett az Árpád-korban is ez a település. Nagyon sok izgalmas momentum van egy kutató életében, és erre nyitottnak is kell lenni.” Csányi Viktor a így vázolta egy-egy feltárással járó feladatokat:

##audio:4789##

A beszélgetés során olyan témákat érintettek, hogy milyen régóta beszélünk modern régészetről, mióta van egyetemes régészeti oktatás, valamint szó esett a hódmezővásárhelyi leletekről is.

A Vásárhelyi Esték következő alkalmával a reformáció 500. évfordulójára emlékeznek meg Bán Csaba református lelkész segítségével. A rendezvény október utolsó hétfőjén lesz a Németh László Városi Könyvtárban.

ÉR.