Csak a kereszt maradt – Galéria!

Rossz minőségű, nagy kövekből kirakott út vezet Igásról a csókási vaskereszthez. A két megye, Csongrád és Békés határán fekvő tanyás terület egykoron virágzott. Mára szinte semmi nem maradt ebből, csak az a magányos kereszt, ami a templom és a mellette lévő elemi iskola előtt állt. Tíz esztendeje a Csókáson születettek közül néhányan úgy gondolták, hogy az emléket nem szabad elveszteni, igen, csak a tanyák emlékét, hiszen mára puszta lett a közel száz család otthonából. Így a vaskereszt mellé egy emlékkő került, ahol azóta minden augusztus végén találkozót szerveznek. Így volt ez vasárnap is.
A terület korábban Makóhoz, most Békéssámsonhoz tartozik. Így mind a két település a magáénak érzi Csókást. A makói önkormányzat és a József Attila Múzeum közösen egy kiadványt is készített az egykori népes tanyaközpontról, melyet vasárnap kiosztottak a jelenlévők között. Farkas Éva Erzsébet makói polgármester köszöntőjében beszélt arról is, mi mindenük volt a csókásiaknak, íme:
##audio:4607##
Oláh József azon csókásiak egyike, akinek kezdeményezésére elkészült az emlékkő, amelynél minden esztendőben találkozhatnak. – Itt születtem, ide jártam elemibe, most meg semmi sincs már ebből, puszta lett az egész – mutatott körbe a 78 éves férfi. Józsi bácsi arról is mesélt, hogy a Klebelsberg-féle iskola annak esett áldozatául, hogy nagyon jó anyagokból emelték. – Az egykori sámsoni tanácselnök lebontatta, a településen pedig abból építette fel a saját házát, egyedül a kereszttel nem tudtak mit kezdeni, mert vaskos vasalap tartotta, így az megmenekült – emlékezett vissza Józsi bácsi. Az idős csókásival készített interjú egy részét itt találja:
##audio:4608##
Békés megyéből is szép számmal érkeztek vasárnap a találkozóra. Köztük volt a békéssámsoni polgármester is. Zámbori Tamás beszédében kitért arra, hogy több mint tíz esztendeje öreg csókásiaktól tudta meg, hogy korábban milyen pezsgő élet folyt is itt a két megye határán. Zámbori Tamás ezzel kapcsolatos gondolatait itt hallja:
##audio:4606##
Munkatársunktól. K.