A színpadot meg akarta a fene!

Nincs annál szebb, mikor szép egymás utánban fűzik fel a történetet, s az olyanná alakul, mint egy lánc. Minden egyes mondat előrébb viszti a történést, s a hallgatóság csak fülel, s figyeli, mivé is kerekedik ki az egész. Ennek lehettek szem-, jobban mondva fültanúi péntek este azok, akik elfogadták a makói Angyalsóhaj Alapítvány meghívását, s részt vettek a Korona teraszán rendezett közönségtalálkozón. Berecz András Kossuth-díjas mesemondó érekezett a Maros-partjára, s beszélgetett Bátori Évával, a Művészetek Katedrájának művészeti vezetőjével.

A mesemondáshoz elsősorban hajlam kell – legalábbis Berecz András szerint. Hiszen, ha nincs meg az emberben ez a tűz, akkor nagyon nehéz elindulni. S amint megvan ez az érzet, vagyis elhivatottság, akkor a többi pedig szépen jön magától. – A színpadot meg akarta a fene! – szögezte le gyorsan a neves mesemondó, hiszen ő elsőként nem a népszerűségre, hanem a történetek szűk körű átadásában látta meg a lényeget. Berecz András ezzel kapcsolatos gondolatait itt találja:

##audio:4509##

De hogyan is került a mesemondó Makóra? Az Angyalsóhaj Alapítvány első alkalommal szervezte meg a Makói Nyári Összművészeti Szabadegyetemét. A Művészetek Katedráján – ahogy a neve is mutatja – számos művészeti ágat oktatnak a mesterek. Így többek között zongorát is, melyet jelesül Berecz András fiától, Mihálytól sajátíthatnak el a növendékek. Így kapott meghívást a Maros-partjára Berecz András, s péntek este a Korona teraszán avatta be a jelenlévőket a mesemondás fortélyaiba.

Az eseményen Farkas Éva Erzsébet is részt vett. A polgármester felhozott egy régi történetet, mely szerint eaztendőkkel korábban Kiszomboron beszélgetett hosszú ideig Berecz Andrással a sördalokról. Ez nem azt jelenti, hogy árpalé mellett dúdolgattak, hanem olyan mesék kerültek elő, melyet egykoron a régiek adtak át a fiatalabb generációknak. Ezen régi gyűjtések kapcsán arról kérdeztük Berecz Andrást, most honnan szerzi be a történeteit, a válasza:

##audio:4510##

Munkatársunktól. K.