HLKC: Hektikus és tanulságos volt a szezon

Nehéz és tanulságokkal teli szezonon van túl a ódmezővásárhelyi Leány Kézilabda Club. A csapat az előző évben kivívta a másodosztályba történő feljutás jogát, a 2016/17-es szezon azonban bevallottan nem a várakozások szerint alakult a gárda számára. A nem túl acélos őszi szezont követően jelentős változások is történetek a klubnál, játékosok érkeztek és távoztak, valamint a kispadra is vezetőedzőt szerződtettek. Az elmúlt évet Áncsán István, a klub ügyvezetője értékelte.

Áncsán István: „Egy évvel ezelőtt próbáltunk józanok lenni, és óva intettünk mindenkit attól, hogy túlzott elvárásokat állítson az első NB I/B –s szereplősünk, évünk kapcsán. A lehetőségeinkhez képest azt gondolom, hogy megfelelő feltételekkel, körülményekkel és játékosállománnyal mentünk neki az évnek. Nem szeretem, és nem is nagyon szoktam kifogásként felhozni azt a tényt, ami sajnos ezen a szinten nagyon sok mindent meghatároz, de beigazolódott az a félelmünk és az a gyanúnk, hogy azért az NB I/B-ben a rendelkezésre álló anyagi feltételek, a költségvetés nagyon-nagyon sok mindent meghatároz.

Rögtön év elején találkoztunk azzal a problémával, hogy feljutó csapatként borzalmasan nehéz új és minőségi játékosokat igazolni. Úgy gondolom, hogy jó néhányan poszton megfelelően sikerült megerősíteni a keretet, de nagyon sok esetben falakba ütköztünk. Meghatározó játékosok feljutó csapathoz nem szívesen igazolnak. Ez a tény egész évben rányomta a bélyegét a csapat teljesítményre. Hiányzott a gárdából az a rutin, az a fajta erő, amit igyekeztünk a nyáron megoldani.”

Áncsán István

Promenad.hu: Viszont a szezon mégsem a várakozások szerint alakult.

Á. I.: „Én azt gondolom, hogy nem szégyen és nem takargatnivaló tény az, hogy valóban nem ilyen évet várunk. Szerencsére olyan hatalmas nagy tragédia nem történt. Azt kell tudni, hogy a 2016/17-es versenykiírás szerint a csapatunk kieső helyen végzett, de a legjobb kieső helyen végeztünk a Nyugati és a Keleti csoport összevetésében. Így a Magyar Kézilabda Szövetség felajánlotta számunkra a további másodosztálybeli szereplést, és mi ezt elfogadtuk. Ebben az osztályban kívánjuk folytatni a bajnokságot.”

„Nem ilyen évet szántunk az első NB I/B-s szezonnak. Nagyon sok tényező alakította, így a szereplésünket. Meggyőződésem, hogy a tavaly augusztusban mikor elkezdtük a munkát, megfelelő játékos kerettel tudtunk neki vágni a bajokságnak. Aztán sajnos az ősz nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna. Sok olyan mérkőzés ment el, visszagondolva hajszálakon. De a sportban nincs ha, és nincsenek hajszálak, tehát mindennek oka van. Taktikailag és taktikai fegyelmezettség terén voltak problémák. Ezután a tél az egy nagy átrendezősét hozott a csapat életében. Két meghatározó játékos távozott a csapattó. Támadásban és védekezésben ez pótolhatatlan űrt okozott. Valamint új edzővel vágtunk neki a tavaszi szezonnak.”

Promenad.hu: A tavasz nem indult rosszul, de mégis lassan gyűltek a pontok.

Á. I.: „A kezdeti lelkesedés szerintem olyan március derekára, végére, azt gondolom, reális helyére került. Onnantól nekünk egy célunk volt. A reálitást nézve ez az lehetett, hogy a legjobb kieső helynél ne szoruljunk hátrébb. Aki mögöttünk van az maradjon is mögöttünk. Tudtuk, hogy a tizenkettedik hely papíron kieső, de gyakorlatilag mégis az NB I/B-s szereplésre jogosító hely lesz. Az eredmények mutatják, hogy ezt sikerült is megszereznünk. Hektikus, sok tapasztalattal, sok tanulsággal szolgáló év van mögöttünk- A klubvezetés, a szakmai vezetés és a játékosállomány számára is nagyon sok tanulsággal szolgált. Bízom benne, hogy ezeket a pozitív irányba tudjuk felhasználni az előttünk álló szezonban.”

A téli felkészülést már Bartók Csaba vezetőedző vezényletével kezdhették meg a lányok.

Promenad.hu: Hogyan értékeli a HLKC tavaszi szezonját?

Bartók Csaba: „Nézőpont kérdése minden. Január elején kerültem Hódmezővásárhelyre. Igazából, így utólag, azt kell, hogy mondjam, az előzetes beszélgetések alapján nem várt nehéz helyzetbe. Gyakorlatilag január elején-közepén a legnagyobb gondunk az volt, hogy létszámban legalább meglegyünk. Edzésenként 12-15 fő ott legyen. Nagyon kritikus volt a helyzet. A Fazekas Zsuzsi példáu derék- és gerincbántalmakkal küzdött, így a februári rajt előtt egy héttel láttuk először. Többen elhagyták a csapatot, különböző sérülések is jelen voltak. Tehát nagyon nehéz, és mondjuk úgy, hogy kiszámíthatatlan kezdet volt. Nem volt mire alapozni, nem volt kivel, mit dolgozni. Fizikailag tudtunk valamennyit készülni, de taktikailag minimálisan, inkább egyéni képzéssel. A bajnokság megkezdése előtt egy héttel volt az, amikor nagyság rendileg egységében lehetett látni azt a csapatot, amelyikkel a tavaszi idényt majd végig kell versenyezni. Ha így nézem, akkor nehéz dolog volt.”

Bartók Csaba

Promenad.hu: A bennmaradás összejött, a tizenkettedik helyen végzett a csapat. Két ellenfelet sikerült megelőzni. Ez milyen eredmény?

B. Cs.: Reális eredmény született. Azt gondolom, hogy ezt két csapatot megelőztük az egy realitás. Hogy a többit nem tudtuk megelőzni, az is teljes mértékben az erő és az eredményesség korrekt mása. Ebből a csapatból ez volt a maximum, amit ki lehetett hozni. Sok szerkezeti és személyi probléma volt ebben a társaságban. Ez nem mentegetőzés, hanem a realitás és egy beismerő vallomás. Balkezes nélkül, hármas védő nélkül, igazából a belső emberek különösebb variálhatósága nélkül ez a realitás. A csapat gerince és többsége serdülő vagy ifi korosztályú játékos volt, mindenféle rutin és tapasztalat nélkül. Ebben a félévben kaptak időnként epizódszerepet, időnként főszerepet a mérkőzéseken. Azt viszont pozitívnak gondolom, hogy helyi nevelésű születésű lányok pályára kerültek, és reméljük, hogy ők a jövő években meghatározói lehetnek a helyi kézilabdának.”

szcs