Megkezdődött a mártélyi művész-nyár

Igazán csak közösségben lehet megélni azt a kulturális örömöt, amit egy-egy művészeti alkotás biztosítani tud. Ebben játszanak kulcsszerepet a művésztelepek. Teret adna arra, hogy az alkotók megismerjék egymást, párbeszédet folytathassanak egymással, hassanak egymásra.

Mártély különleges szerepet tölt be a magyar képzőművészet történetében, a Tisza holtága melletti alkotóház az 1960-as évek óta működik. Sokan fordultak meg az alkotóházban, Makovecz Imre például itt ismerte és szerette meg a tiszai-alföldi világot. A 2015-ben felújított Mártélyi Alkotóház öt szobával, valamint tágas közösségi térrel, illetve jól felszerelt közös konyhával várja a dél-alföldi világ szerelmeseit – időjárástól függően – május közepétől október közepéig. Az idén is nagyon sok művész jelezte, hogy Mártélyra szeretne jövvi alkotni, pihenni.

Dr. Hóvári János

„Fontos, hogy a 21. században is tudják, hogy a művészeti értékek mellett az 1900-as években nem művészettörténész végzettségű szakemberek döntöttek, hanem olyan hódmezővásárhelyiek, akik az agrár-paraszti világból nőttek ki. Nem jártak a Louvre-ban, nem jártak a British Múzeumban, de tudták, hogy vannak értékek, amelyeket segíteni, támogatni kell, mert ezáltal mi is értékesebbek leszünk” – fogalmazott dr. Hóvári  János, a Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. főigazgatója.

Az ünnepségre rengeteg művész érkezett az ország különböző pontjairól. Akadt köztük olyan, aki most először járt Mártélyon, de a vendégek között nem egy olyan volt, aki az üdülőövezetet már többször, többféle színében is megcsodálhatta.

Horváth Krisztián

Horváth Krisztián Halásztelken lakik, és a budapesti Sensaria Képzőművészeti Egyesületnek egyik alapítótagja is. „Több őszt is eltöltöttem már Hódmezővásárhelyen, a Virág utcai Alkotóházban a festészeti szimpózium idején, ami mindig ősszel volt. Néha kiruccantunk Mártélyra is, tudván, hogy ez egy kedvelt üdülő terület. Mártélyt is hosszú ideig csak ősszel láttam. Nagyon nem értettem, miért pont ez a városiak kedvelt célpontja hétvégére. Mígnem aztán tavaly ez a szimpózium nyárra lett időzítve és ide, és akkor megértettem. Mintha valami külön mikroklíma lenne. Megmagyarázhatatlan a hangulata nyáron. Nem az a tipikus alföldi, tikkadt-szöcske hangulat, hanem tényleg leírhatatlan. Az ember fél egy kicsit, hogy az alföldi táj a szabadban festéshez nem sok motívumot fog nyújtani. Nem unatkoztam. A víztükröződések, hullámzások, a békalencse, az ártéri fák lombozata mind olyan téma, hogy igazán tartalmassá tették az itt tartózkodásomat.”

Rapcsák Katalin

A késő délután folyamán előbb Rapcsák Katalin, a Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. Alkotóház vezetője, majd dr. Kószó Péter köszöntötte a művészeket, illetve a MANK képviselőt, felidézve a hódmezővásárhelyi művészeti élet legfontosabb momentumait.

Dr. Kószó Péter

Ezt követően egy kerekasztal beszélgetés formájában vitatták meg, mi a szerepe a művésztelepeknek. A beszélgetésben részt vett: Matiszlovics Tibor, a MANK Nonprofit Kft. szolgáltatási igazgatója, Bereznai Péter, a Szentendrei Régi Művésztelep festőművésze, Szepes Hédi művészettörténész, Rományi László hódmezővásárhelyi iparművész, belsőépítész és Hóvári János főigazgató.

Az ünnepségen Almási Enikő (ének) és Mohai Szilárd (szintetizátor) közreműködött.

ÉR.