Mártírokra emlékeztek Szegeden

1956. november 4-ének hajnalán, amikor a bevonuló szovjet csapatok elfoglalták a Parlamentet Bibó István egyedül maradt az épületben, hogy a megszállókkal tárgyaljon, és tervezetet fogalmazzon meg a magyar kérdés tárgyalásos rendezéséről, miközben minisztertársai már elmenekültek. A Nagy Imre-kormány tagja, ekkor egy kiáltványt is megfogalmazott, amelyben a magyarokhoz és a világhoz fordul a forradalom, a forradalmi nemzet védelmében. A törvényes magyar kormány egyetlen, az Országgyűlés épületében tartózkodó képviselőjét szerepvállalása miatt később életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, és szabadulása után sem egyezett ki a Kádár-rendszerrel, hanem élete hátralevő részét belső emigrációban, elfeledve töltötte.

Ezt a kiáltványt hallgatták meg emlékezésül és okulásul a kormányhivatal munkatársai, majd száz szál virág elhelyezésével a szobor talapzatán tisztelegtek mindazok emléke előtt, akik életükkel vagy egzisztenciájukkal fizettek azért, mert hűségesek maradtak a forradalom eszméihez.

A Csongrád Megyei Kormányhivatal Rákóczi téri épületében, a földszinti nagyteremben egy hónapig látható a Bibó István élete és munkássága című kiállítás, amely átfogó képet az a kiváló jogtudós, filozófus életéről és munkásságáról. A tárlat ma este 8-ig, a nyitva tartási idő végéig várja az érdeklődőket.

Mint ismeretes ezen a napon három történés kapcsolódik össze a történelemben is, megemlékezésekben is.

1958-ban ezen a napon történt az 56-os forradalom miniszterelnöke, Nagy Imre és mártírtársai kivégzése.  

1989. június 16-án mintegy negyedmillió ember vett részt Nagy Imre, Gimes Miklós Losonczy Géza, Maléter Pál, Szilágyi József és a forradalom ismeretlen szabadságharcosának ünnepélyes újratemetésén. A többórás szertartást az egész ország figyelemmel kísérte a tévé képernyőin. A Történelmi Igazságtétel Bizottság által, de az egész ellenzék támogatásával rendezett gyászünnepség a Kádár-rendszer – s az egész szovjet tömb – összeomlásának szimbólumává vált. Két évvel később, 1991. június 19-én hagyta el az utolsó szovjet katona hazánkat, amellyel közel fél évszázad után helyreállt az ország függetlensége.

(forrás:csongrad.gov.hu) (-czj-)