A gyermekek mosolya kíséri útján Kozma Jánost

Hetedik éve díjazzák a házi orvosokat a szakmában, az idei év pedig az első, hogy külön megemlékeznek a házi gyermekorvosok munkájáról is. Az egész országból, illetve a Kárpát-medencei régióból érkeztek a felterjesztettek orvosok nevei a bíráló bizottsághoz, amely leszűkítette a kört két emberre: egy pécsi szakemberre és a hódmezővásárhelyi dr. Kozma Jánosra. A közönség is szavazhatott a fenti személyekre, és abban, hogy végül Kozma János lett a győztes, nagyon nagy szerepe volt annak, hogy rengetegen tették le voksukat ő mellette.
Május 16-án Balog Zoltántól, az emberi erőforrások miniszterétől vehette át a kitüntetést Budapesten. A jelöléstől kezdve, az eredményhirdetést követően és azóta folyamatosan érkeznek a doktor úrhoz a gratulációk, elismerő szavak. Ahogy megérkezett Kozma doktor úr a Rádió 7 szerkesztőségébe, rögtön megrohamozták őt a szerkesztőség munkatársai. Boros Ilona mint egykori páciens, Arany Edina pedig kislányának, Csengének nevében köszönte meg azt a sok jót, amit tőle kaptak.
Arany Edina, dr. Kozma János és Boros Ilona
A rádiós műsorban is számos hallgató fejezte ki köszönetét telefonon keresztül, SMS-ben, illetve facebookon keresztül. Ezekből a hozzászólásokból kirajzolódott egy empatikus, munkája iránt mérhetetlen alázattal viszonyuló, jó ember képe, aki számára mindig is a gyermekek voltak az elsők, az ő mosolyukért fáradozott az elmúlt közel hat évtized során. Többen kiemelték, hogy a gyerekeik mennyire szeretnek, szerettek hozzá járni, nem egy rossz élményként élik meg az orvosi vizitet, hanem egyfajta kalandként. Erre nagyon jó példa az alábbi facebookos hozzászólás:
„Kedves Doktor Bácsink több évtizede az egész családnak, nagyon szeretjük. A legkisebbel (5 éves) mi nem orvosi vizsgálatra megyünk, hanem tudományos megbeszélésre, mert Zolika mindig kérdez, és Doktor Bácsi mindig türelemmel, szeretettel válaszol a “kis tudományos kollegának”. Ő nevezte így. Bízunk benne, szeretjük!” – írta Júlia nevű hallgatónk.
Arra a kérdésre, hogy a jövő gyermekorvosainak milyen üzenettel élne, dr. Kozma János így válaszolt: „Gyermekorvosnak csak az menjen, aki szereti a gyermekeket. Ők nem kicsi felnőttek, ők teljesen más egyéniségek, mint egy felnőtt. Ebbe bele kell érezni, tehát egy bizonyos empátiakészség kell hogy legyen mindenkiben, aki ezen a területen dolgozik, mert különben nem fog boldogulni. Mindent el kell követnie az orvosnak azért, hogy az aggodalom, félelemérzés a gyerekben minél jobban minimalizálható legyen.”
ÉR.