József Attila vásárhelyi lábnyomában

A Monostori András Idegenvezetések (röviden: MAI) legfőbb célja, hogy olyan témákat érintsenek kulturális túráikkal, amelyek a kevésbé ismert rétegét dolgozzák fel a szakirodalomnak – legyen az helytörténeti, művészettörténeti vagy irodalmi téma.

„Nekem vesszőparipám, hogy József Attila szegedi, makói és vásárhelyi emlékeit egy kicsit jobban ki lehetne emelni, beépíteni a köztudatba. Vásárhelyen rengeteg anyag van ezzel kapcsolatban, amit bűn lenne kihagyni, ezért szerveztük ide ezt a túrát. Végigjárjuk azokat a helyszíneket, ahol lakott a családjával, ahol emlékhelyei vannak (például szobrok), valamint azokat, ahol megfordult különböző társasági, kulturális eseményeken” – vázolta az irodalmi séta célját, menetét Monostori András idegenvezető. A túra az Árpád utcai mellszobortól indult, innen rajzottak ki, és érintették többek között a Makai-család Ady utcai lakását, az Eszmélet szoborcsoportot, a Dr. Rapcsák András utcai lakóhelyet, illetve a kulturális rendezvények színhelyeit.

József Attila 1929. január végén járt először Hódmezővásárhelyen. Akkor már a családja, sógora, Makai Ödön és testvérei, Jolán és Etus itt éltek. 1935. augusztus 20-ig rendkívül sok időt töltött a költő Hódmezővásárhelyen.

„József Attila itt, Vásárhelyen kivirult. Szegeden meglehetősen rossz élmény érte, a Horger Antal-ügy kapcsán, utána itt próbált megtelepedni. A családja körében sikerült helyre állítania az eredendően nem túl jó viszonyt Makai Ödönnel. Szegeden és Makón is kereste az értelmiségieket, Vásárhelyen mágnesként vonzotta magához őket” – fejtette ki a túra vezetője.

Az egyes állomásokon nemcsak a történeti hátteret ismerhették meg az érdeklődők, hanem József Attila versei, kortársainak visszaemlékezései, egyéb archív szövegek segítették az elmélyülést a költő vásárhelyi éveiben.

Elhangzott többek között József Attila Vásárhelyen írt versei közül a Szappanosvíz című is, amelyet 1934-ben írt:

Ím, a hűs udvar téglakocka
Vörösén előbb meglapul,
Majd óvatosan, ágra-bogra
Oszolva előrenyomul

A szappanosvíz, de megtorpan
A kis kék fején hol ott, hol itt,
Szinte meglátni láthatatlan,
Reszkető, apró csápjait,

Amint az akadályt leméri.
Fel-alá futkos, mint a rab.
A szappanosvizet eléri
A halál és továbbhalad.

Most még rázza habos sörényét,
Szinte reszket, mind ideges
Állatok bőre, sárga fény ég
Zöld-kék testén, melyet az est

Hamvas ujjával nem talál már.
Nem lesz. De amíg ott remeg,
Semmicske borzongása átjár, –
Az én furakodó lelkemet

Is megrezegteti vergődése,
Én is szállnék s szállna az ág,
A ház, a szalma, a felhő és e
Sok egymáshoz kötött világ!

A Tóalj utcai szoborcsoportnál, amely megjeleníti a család tagjait is, emlékükre egy koszorút helyezett el a csoport a talapzatnál.

Illetve szintén ezen a helyszínen nagy, bajuszos költőnk tiszteletére egy kedves csoportképre is összeálltak a túra résztvevői – természetesen mindenki viselt ilyen-olyan bajuszt.

ÉR.