Szembenézés a megtorlás időszakával
Dr. Miklós Péter
Tavaly az 1956-os forradalom 60. évfordulója kapcsán a helyi eseményeket göngyölítette fel a közgyűjtemény. Most az ’57-es megtorlással folytatják az Emlékpont munkatársai a kutatást. Március 17-én nyílt meg a Kádár-huszárok és pártkatonák című tárlat. Ennek részleteiről itt olvashat.
A projektnek három alappillére van. Egyrészt a kiállítás, amelyben elsősorban a hódmezővásárhelyi eseményekre fókuszálnak, az Emlékpont saját gyűjtésében lévő, valamint a Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád Megyei Levéltárának dokumentumaival, tárgyaival, képeivel. Másrészt ugyanezen a napon tudományos konferenciát is szerveztek. A projekt harmadik pillére pedig az év végén megjelentetni kívánt kötetet, amely a hódmezővásárhelyi Szántó Kovács János munkásőregység történetét dolgozza fel.
Hódmezővásárhely nagyon fontos volt a munkásőrség szempontjából, hiszen 1950-62 között a város volt Csongrád megye székhelye. 1957. március 17-től, a munkásőrség helyi megalakulásától, a megyei parancsnokság székhelye itt volt. Ilyen szempontból Hódmezővásárhelynek a megtorlásban fontos szerep jutott, hiszen a városháza mellől irányították a megyei eseményeket. Specifikuma a vásárhelyi munkásőrségnek, hogy lovas egységgel is rendelkezett, ami a nagykiterjedésű tanyavilág megfélemlítésére szerveződött. 1957 és 1989 között négy parancsnok mellett mintegy 1000-1200 fő szolgált a helyi munkásőrségben.
A kiállítás során rámutatnak a munkásőrség megtorlásban betöltött szerepe mellett a hanyatlásra is. „Az összes bajok forrása, hogy berúgnak és fegyver van a zsebükben” – mondja Kádár János 1963-ban a szervezet tagjairól.
Erről így fogalmazott dr. Miklós Péter: „1957-ben valóban egy párthadseregként szerveződött meg a munkásőrség, és a megtorlásokban szerepe volt. Ezt követően azonban – a ’70-es, ’80-as évekre pedig ez már abszolút igaz – egyfajta rendezvényszervező, kvázi polgárőrfunkciókat ellátó testületként működött.”
A kiállítás egészen június 30-ig megtekinthető az Emlékpont galériájában.
ÉR.
