Női sorsokról mesélnek a tárgyak

A tárlat során a tárgyakon keresztül ismerheti meg a látogató a 19-20. század asszonyainak sorsát. Feltárul a mindennapok dolgos világa, de az ünnepi szertartásokról is kaphatunk képet.

A lány- és asszonysorsok megismerésében segítségünkre vannak a korabeli fényképek is.

Terendi Viktória

– A kiállított tárgyak, fényképek utalnak arra a társadalmi és kulturális közegre, melyben egy-egy vásárhelyi lány felnőtt, majd asszonyként igazgatta családja életét. Habár 1830 és 1930 között e tárgyak formavilága, anyaga, színe sokat változott, mégis megőrizték a női életben betöltött fontos szerepüket. A kiállítás célja, hogy sorra vegyük a női élet szakaszait, fontosabb állomásait, mindezeket tárgyakon keresztül mutassuk be. Szerencsére a múzeum néprajzi gyűjteménye igen gazdag. Több részletben mutatjuk be a női életet. Feltárjuk az akkori értékrendet, hogy mi volt fontos számukra, a vallástól kezdve egészen a szépségig. A másik két teremben azok az élethelyzetek kerülnek elő, amelyekben a nők mindegyikének helyt kellett állnia, a gyermekszüléstől kezdve a mindennapos munkán át  – tudtuk meg Terendi Viktória néprajzkutató-muzeológus, a tárlat kurátora.

Több különleges tárggyal is találkozhat a látogató. A főterem központi részén egy régi kerékpár ötlik egyből az érdeklődők szemébe, aminek famarkolata és régi kora ellenére megőrzött jó állapota is kuriózuma a tárlatnak. A tárlat további különlegességeiről Terendi Viktóriát hallják:

##audio:3768##

Bálint Gabriella

A megnyitó ünnepségen beszédet mondott Bálint Gabriella önkormányzati képviselő: “Mindannyian nagy nosztalgiával gondolunk vissza a régmúltra és főleg a nagyszülőkre, dédszülőkre, akik segítették az első lépéseinket. Ez a kiállítás egy évszázadot ölel fel. Ebben az egy században nagyon sok minden történt, ami meghatározta nemcsak a nők, hanem a férfiak életet is. Reformkor, kiegyezés, a boldog békeidők, az első nagy háború pokla, majd a trianoni békediktátumot követő évtizedek jellemezték ezt az időszakot. És ebben jelen voltak a mi ükanyáink, dédanyáink. Bár más társadalmi közegből érkeztek, de sokban hasonlítottak ezek a sok közös volt ezekben a sorsokban.  Ha egy szóval kellene összefoglalni a nők szerepét, akkor a nagybetűs szeretet lenne az.”

Közreműködött a Belvárosi Olvasókör Népdalköre.

A tárlat május első napjáig tekinthető meg a Tornyai János Múzeumban.

ÉR.