Kádár-huszárok és pártkatonák az Emlékpontban

Tavaly az 1956-os forradalom 60. évfordulója kapcsán a helyi eseményeket göngyölítette fel a közgyűjtemény. Most az ’57-es megtorlással folytatják az Emlékpont munkatársai a kutatást.

A Kádár-huszárok és pártkatonák projektnek három alappillére van. Egyrészt a március 17-én 10 órakor nyíló kiállítás, amelyben elsősorban a hódmezővásárhelyi eseményekre fókuszálnak, az Emlékpont saját gyűjtésében lévő, valamint a Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád Megyei Levéltárának dokumentumaival, tárgyaival, képeivel. Másrészt ugyanezen a napon tudományos konferenciát is szerveznek, amelyen a Veritas Történetkutató Intézet kiválóságai (Dr. Kiss Dávid, dr. Tóth Eszter Zsófia, dr. Ólmosi Zoltán) mellett az Emlékpont történészei (Nagy Gyöngyi és Zeman Ferenc) is előadnak. A kiállítást Szakály Sándor történész professzor, a Veritas Történetkutató Intézet főigazgatója méltatja, míg Lázár János miniszter, országgyűlési képviselő nyitja meg. A projekt harmadik pillére pedig az év végén megjelentetni kívánt kötet, amely a hódmezővásárhelyi Szántó Kovács János munkásőregység történetét dolgozza fel.

Dr. Miklós Péter

„1957-ben a megtorlásnak létező, fontos szerve volt a pufajkások, kádár-huszárok, munkásőrök világa. Ez aztán a ’60-as, ’70-es évektől, a rendszer stabilizálásától kezdődően kicsit veszített a súlyából. Noha egy fegyveres, pártirányítású szervezet volt, a ’80-as években már inkább párt-, illetve helyi-, tanácsi-, állami rendezvények biztosítása, esetleg árvízvédelem volt a feladatuk. A szervezet felértékelődése csak a ’80-as évek végén következik be, amikor is a reformkommunisták ellen fellépő régi pártelit elgondolása szerint a kommunistákat fel kellene fegyverezni. Ezt az utat is igyekszünk bemutatni” – fogalmazta meg dr. Miklós Péter.

Hódmezővásárhely nagyon fontos volt a munkásőrség szempontjából, hiszen 1950-62 között a város volt Csongrád megye székhelye. 1957. március 17-től, a munkásőrség megalakulásától, a megyei parancsnokság székhelye itt volt. Ilyen szempontból Hódmezővásárhelynek a megtorlásban fontos szerep jutott, hiszen a városháza mellől irányították a megyei eseményeket. Specifikuma a vásárhelyi munkásőrségnek, hogy lovas egységgel is rendelkezett, ami a nagykiterjedésű tanyavilág megfélemlítésére szerveződött. 1957 és 1989 között négy parancsnok mellett mintegy 1000-1200 fő szolgált a helyi munkásőrségben.

A kiállítás során rámutatnak a munkásőrség megtorlásban betöltött szerepe mellett a hanyatlásra is. „Az összes bajok forrása, hogy berúgnak és fegyver van a zsebükben” – mondja Kádár János 1963-ban a szervezet tagjairól.

„Bán Lászlónak, a megyei parancsnoknak is többször kell figyelmeztetést kiadnia, hogy ne vadászatra, szerelemi problémák megoldására, vitás kérdések erőszakos rendezésére használják a munkásőrök a fegyverüket. Ez olyannyira általános volt, hogy a ’60-as évek közepétől nem adhatták haza a fegyvereiket, hanem a laktanyában kellett tartaniuk” – tette hozzá dr. Miklós Péter.

A kiállítás március 17-én nyílik, és egészen június 30-ig megtekinthető az Emlékpont galériájában.

ÉR.