Akik dacoltak a félelemmel

Február 25-e 2000 óta a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja. Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt (FKGP) főtitkárát 1947-ben ezen a napon a kommunistákkal szembeni kiállása miatt a szovjet hatóságok teljes mértékben jogellenesen, a képviselői mentelmi jog ellenére letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták, ahol nyolc évet töltött fogságban, először a Gulagon, majd 1951. szeptember 25-től az Állambiztonsági Minisztérium moszkvai központi börtönében. Az ő történetén keresztül emlékezünk meg ezen a mindazokról, akiket a kommunista rendszerben eltiportak, megnyomorítottak, életüket tönkretették a hatalmon lévők.

Pénteken az emlékezés középpontjában azok voltak, akik szembe mertek szállni a félelemmel, akik a csontvelőig ható rettegés ellenére nem fogadták el sorsukat, kiálltak embertársaik, a maguk és egy egész nemzet szabadságáért.

A délelőtt folyamán békéssámsoni és vásárhelyi diákok elé tárta a Magyar Ellenállási Mozgalom történetét Nagy Gyöngyi, az Emlékpont történésze.

Dr. Miklós Péter és Bálint László

Délután elsőként két kötet megjelenését jelentették be a közgyűjteményben. Mindkettő az Emlékpont-könyvek sorozat részeként látott napvilágot.

Bálint László műve, az „Ellenséges elemek” az 1945 és 1990 közötti időszak Csongrád megyei nyilvántartottait, megfigyeltjeit, célszemélyeit, meghurcoltjait és elítéltjeit veszi számba. 5000 nevet tartalmaz a katalógus, ami hiánypótló alkotás. „Körülbelül 25 évvel ezelőtt kezdtem el foglalkozni a kommunizmus történetének kutatásával. Ezalatt folyamatosan gyűltek az adatok, a nevek, a szereplők – köztük az áldozatok is. Úgy gondoltam, célszerű ezt másokkal is megosztani. Ez egy válogatás. Az államvédelmi időkben ennél sokkal több embert tartottak nyilván és figyeltek meg. Volt olyan időszak, amikor Magyarországon 1,5 millió ember volt az államvédelem nyilvántartásában. Így igyekeztem úgy válogatni, hogy minden kategóriából legyen. Nem hiányozhatnak természetesen azok sem, akiket a különféle koncepciós perek során kivégeztek” – fogalmazott Bálint László.

Dr. Miklós Péter szerkesztésében jelent meg a Mindennapok a Gulágon című tanulmánykötet, amely a tavaly novemberi, Emlékpontban rendezett konferencia anyagát tartalmazza. A nyolc tanulmány között akad olyan, amelynek vásárhelyi vonatkozása is van, hiszen Zeman Ferenc, az Emlékpont történésze Bársony Vera (aki Hódmezővásárhelyen élt és tanított)a Gulágra hurcolását és az onnan való megszökését összegezte írásában.

Balint Gabriella

Emlékezőbeszédet mondott Bálint Gabriella önkormányzati képviselő, aki felidézte Szolzsenyicin szavait: “A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak szermélyes boldogulása így kívánja.”

Prof. Dr. Őze Sándor

Majd Prof. Dr. Őze Sándor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem egyetemi tanára tartott előadást Ellenállási mozgalmak az 1950-es években a Dél-Alföld paraszttársadalmában címmel, amelyben kifejtette, hogy a kommunizmus kezdettől fogva terrorral építkezett, amelyben az építőanyag a félelem volt, azonban az ország minden pontján jöttek létre ellenállási mozgalmak, így Békéssámson környékén, Hódmezővásárhelyen környékén a Fehér Gárda, vagy Békés megye keleti szegletében a Sárréti Sasok nevezetű csoport.

Csurka Dóra, Stefka István és Prof. Dr. Őze Sándor

Majd bemutatták A fehérballonos című dokumentumfilmet az 1956-os budapesti, Kossuth téri sortűzről. A vetítés után az alkotókkal, a forgatókönyv-író Csurka Dórával és a film producer-rendezőjével, Stefka Istvánnal beszélgetett Zeman Ferenc, az Emlékpont történésze.

„Az 1956-os forradalom történetében fehér volt a Kossuth téri sortűz. Ez volt a sortüzek történetének legtöbb áldozatot követelő eseménye. Csaknem 1000 ember maradt ott, és több százan sebesültek meg. Egyesek szerint csak a szovjet katonák lőttek. A tanúk részéről azonban egyöntetű a megállapítás, hogy a Földművelésügyi Minisztériumból indult a gépfegyversorozat, és a teret körbevették ÁVH-sok és szovjetek. De lőttek a Parlamentből is. Gyakorlatilag ez az esemény egy provokáció volt, amit abból is lehet tudni, hogy már az előző napokban géppuska fészkeket állítottak fel” – fogalmazott Stefka István, aki beszélt a sortűz körülményeiről, saját élményeiről, illetve a címválasztásról is.

##audio:3623##

ÉR.